A szeged-csanádi egyházmegyei zsinat könyve

ELŐSZÓ Szent Gellért püspök Szent István rendelkezésére elindult a Tisza-Maros vidékre, hogy megindítsa Csanád egyházmegye életét. Munkálkodik, prédikál, tanít, iskolát indít, papokat hív, szentel, látogatja a megalakult közösségeket, előmozdítja tíz-tíz falu egy templomát. Nem feledkezik el az ország ügyeiről sem, felelősnek érzi magát híveiért épp úgy, mint az egész magyarságért. Vértanú halála óta mennyi nehézséget és változást ért meg egyházmegyénk nem csak a tatár és török támadások, de átszervezések: Őscsanád, Marosvár, Temesvár. És jött "trianon". Dr. Glattfelder Gyula püspök eljövetele a temesvári székhelyről, majd Róma utasítására Szeged lesz az egyházmegye székhelye. Az ősit három részre szakította a történelem. Legkisebb a miénk lett. És jött az újabb háború, majd követte az egyházmegye számára épp úgy, mint az egész magyar egyház, sőt a magyar nép részére igen szomorú, több, mint negyven év. Virágjától, gyümölcsétől megfosztott lett egyházmegyénk is. Talán még jobban, mint az ország többi területe, a Viharsarok most is jó "talajnak" bizonyult a népet félrevezetők részére. Nem csak az egyházmegye kormányzása lett "államilag irányított", de papjaink egymás közötti viszonya is, híveikkel való kapcsolata is gondokkal telivé vált. A nagyváradi egyházmegye magyarországi részét is Szegedre bízta a pápa. A sok nehézség közepette gondviselésszerű volt II. János Pál pápa lelkipásztori látogatása hazánkban. Bizakodó hitével erős sugárzott, mindenre kiterjedő figyelmével igazi útmutatást adott hívőknek, papoknak, szerzeteseknek, püspököknek, egészségeseknek, betegeknek, időseknek, fiataloknak. Ő hívta fel a püspökök figyelmét az egyházmegyei zsinatok fontosságára. Kétszer volt irataink szerint, egyházmegyei zsinatunk 1730-as években és 1821-ben. 1990-ben a Szentatya kívánságára kezdtük meg az előkészületeket. Mik is a problémáink? Miről kellene beszélnünk, döntenünk, terveznünk? A csoportosított kérdéseket az első bizottságok tárgyalták meg, írtak le. Kérésem az volt, hogy minden csoportban legalább fele arányban legyenek világi hívek. Ezek munkája ment vissza az egyházközségekhez észrevételeik, javítgatásuk, véleményezésük megadására szóló felhívással. A visszajött anyagot magam rendeztem, egységesítettem és most már rendezettebb és rövidebb formában, lényegre törekedve írtam le, és küldtem vissza megjegyzéseket kérve ugyancsak minden egyházközséghez.