A száműzött Rákóczi

FÜLSZÖVEG Lebilincselően érdekes, elbűvölően olvasmányos könyvet tart a kezében az olvasó. E jelzők, ha regényre vonatkoznak, nem kelthetnek feltűnést, de elmélyült, "komoly" történelmi művet fémjeleznek. Szekfű Gyula, a neves történész egyik korai munkája iskolapéldája lehetne annak, hogyan érdemes történelemről írni: hatalmas felkészültséggel, tudással, és mégis könnyedén, elegánsan, szinte csevegő stílusban. A szerző II. Rákóczi Ferenc életéről, a francia király udvarában, majd törökországi száműzetésében töltött utolsó húsz évéről számol be nagy lélektani tudással és művészi megjelenítő erővel. Ám szembefordulva a korabeli poros akadémikus szemlélettel, "hősét" nem dicsfénytől övezett félistenként, hanem élő, érző és néha gyarló emberként mutatja be, akitől azonban rokonszenvén túl a tiszteletét sem tagadja meg. Bár Rákóczi kénytelen volt kártyabarlangot fenntartani párizsi háztartása fenntartására, s a feleségétől kényszerűen távol élő férfiként a kisebb-nagyobb kalandokat sem tagadta meg magától, mindezek az adalékok nem csorbítják vonzó személyiségének megítélését, a nemzeti függetlenségért folytatott áldozatkész tevékenységének értékét - csupán hitelesebbé, elevenebbé formálják alakját -, vallja Szekfű, akinek műve a maga korában hatalmas botrányt kavart, megítélése volt az ifjúság szemében a modernség vagy a konzervativizmus kritériuma. Ahogy Szabó Lőrinc írta: "Voltunk modernek négyen vagy öten /s hadszíntérünk folyosó, tanterem/ önképzőkör: nemrég még bősz csaták / közt Verlaine-t és Szekfű Gyulát." Ez a szemlélet teszi ma is frissé, elevenné, aktuálissá e nagyon régóta szinte hozzáférhetetlen kötetet. Vissza TARTALOM Előszó 7 A régens udvarában I. 9 A régens udvarában II. 32 A török háború I. 51 A török háború II. 67 Spanyol remény 96 Spanyol remény I. 99 Spanyol remény II. 122 A szultán pártfogoltja 153 Rodostóban I. 189 Rodostóban II. 212 Rodostóban III. 236 Az utolsó lobbanások I. 257 Az utolsó lobbanások II. 271 Végszó 291 Jegyzetek és bizonyítékok 295 Névmutató 353 Szekfű Gyula, a neves történész egyik korai munkája iskolapéldája lehetne annak, hogyan érdemes történelemről írni: hatalmas felkészültséggel, tudással, és mégis könnyedén, elegánsan, szinte csevegő stílusban. A szerző II. Rákóczi Ferenc életéről, a francia király udvarában, majd törökországi száműzetésében töltött utolsó húsz évéről számol be nagy lélektani tudással és művészi megjelenítő erővel.