A sír szava

Egy ideig csend honolt a kriptában, a varázslók tisztelettudóan meghajolva várták, hogy az uralkodó közölje velük akaratát. Aztán Gadeiron szólásra nyitotta ajkát; és a hangja alig volt több metsző suttogásnál. - Mit tudtok Malygrisről? E szörnyűséges név hallatán a varázslók elsápadtak és szemlátomást reszketés fogta el őket. - Áll Susran szívében egy fekete torony, a legvénebb s a legmagasabb mind között: ott lakik Malygris. Hatalmának éjszakája időtlen idők óta folytogatja Poszeidoniszt; és mi többiek úgy bolyongunk ebben az éjszakában, akár a fogyó hold vetette árnyak. Ő minden királyok és varázslók legfőbb ura és parancsolója. Árnyéka túlnyúlik az óceánon; a messzi Tartésszoszba járó gályákat éppúgy elborítja, mint a tenger habjai fölött szárnyaló halászsasokat. - Mindez nagyrészt igaz lehet, ami a múltat illeti - tartotta fel karját a király parancsoló mozdulattal. - Jelen idő szerint azonban némelyes kétségek merülnek fel... mivel könnyen meglehet, hogy Malygris halott. Általános borzongás futott végig a gyülekezeten.