A rossz emlékezete, a jó kísértése

Ami a legrosszabb volt: egy új politikai rendszer, a totalitarizmus, amelynek két változata, a kommunizmus és a nácizmus több millió ember halálát és további milliók megkínzását, deportálását és megalázását okozta; miközben e rendszerek fő képviselői sokszor hangoztatták, hogy jót és nem rosszat igyekeznek cselekedni.Szerencsénkre a demokrácia legyőzte őket; ám az maga sincs védve a jó kísértése ellen, ami elvezetheti oda, hogy otthon gyakorolja a morálisan helyeset, külföldön pedig ledobja atom- vagy humanitárius bombáit. Ami a legjobb volt: néhány drámai sorsú, könyörtelen tisztánlátású ember, fénylő ösvények egy sötét században, akik mindennek ellenére továbbra is hittek abban, hogy az ember megérdemli, hogy az ember célja maradjon; segítenek bennünket abban, hogy ne essünk kétségbe. Vaszilij Groszman és Margarete Buber-Neumann, David Rousset és Primo Levi, Romain Gary és Germaine Tillion azt mutatják meg nekünk, hogy ellen lehet állni a rossznak anélkül, hogy valaki a jó megtestesülésének hinné magát. Ez a könyv mindkét nézőpontot - a jót és a rosszat egyaránt mérlegre teszi azzal a végső tanulsággal, hogy az emlékezet jó használata az, ami igaz ügyet szolgál, és nem az, ami megelégszik a múlt bemutatásával.