A restaurálás (Műhelytitkok)

ELŐSZÓ Részlet a műből: ""Semmi olyan nem történhet egy képpel, amit bárki meg ne tudhatna" - jelentette ki Max von Pettenkoffer a múlt század második felében, akkor, amikor a restaurátorok és az alkalmi képjavítók egyaránt arra törekedtek, hogy munkamódszereiket eltitkolják a közönség elől. Bár az érdeklődés a restaurálások iránt egyre nő, még mindig a boszorkánykonyhák titokzatossága lengi körül ezt a tevékenységet. A művek tökéletesebb megismerése, a hitelesség igénye irányította a figyelmet a javítási munkafolyamatokra. Ezt bizonyítja Rembrandt "Éjjeli őrjárat"-ának legutóbbi restaurálása, amelyet végig a látogatók szeme láttára végezték az amszterdami Rijksmuseum szakemberei. Hasonló céllal mutatjuk be a javítás fázisaiban készült fényképfelvételeket a műtárgyak egy-egy megismételhetetlen állapotáról, és írjuk le azokat az eljárásokat, amelyeknek segítségével a restaurátorok felveszik a küzdelmet az idő romboló hatásával. Az olvasók nem restaurátor receptkönyvet tartanak a kezükben, az itt közölt leírások alapján nem vállalkozhat senki ilyen jellegű feladat megoldására. Sok kérdést leegyszerűsítve kell bemutatni, és az egyes műveletek ismertetésénél csak utalhatunk arra a rengeteg feltételre, amelyek együttesen teszik lehetővé a sikeres kezelést." FÜLSZÖVEG Értelmes, modern fiatalnak lenni és megpróbálkozni a művészet valamelyik ágával - csaknem egyet jelent. Van, aki verset ír, van, aki zenél - Bachot vagy beatet -, és van, aki képző- és iparművészet egy-egy ágában kísérletezik. Ez a sorozat - a MŰHELYTITKOK - az útóbbiakhoz szól. Minden kötetünk szerzője fiatal művész: festő, építész, textiltervező, grafikus, keramikus, bábkészítő és így tovább. Írásaikban nemcsak az adott művészeti ág történetét és esztétikáját foglalják össze, hanem saját érzésekről, terveikről is vallanak, s - nem utolsó sorban - hasznos, sehol másutt nem található tanácsokat adnak: hogyan fejlesztheti ki az olvasó a benne szunnyadó képességeket?