A reformáció borai és virágai

Talán meghökkentő a cím választása, de ha tudjuk azt a kevéssé ismert tényt, hogy Luther Márton és felesége sörfőzéssel foglalkozott, Károli Gáspár, Melius Juhász Péter és társaik szőlő- és bortermeléssel, kerti gazdálkodással, növényekkel való gyógyítással biztosították a megélhetésük mellett a hitbeli élet, a Biblia fordítása és kiadása költségeit, a korabeli természeti-gazdálkodási ismereteik felhasználásával, akkor nem véletlen ez a cím. A reformáció során kialakult új felekezetek, létrejöttük okát a Luther előtti egyház romlottságával, ,,bálványimádásával" magyarazták. A katolikus szertartáson történő borfogyasztást a tridenti zsinat vezette be, amelyet a katolikus egyház megújítási céljával hívtak össze. A későbbi zsinatok úgy döntöttek, hogy a gyülekezet tagjai is kapjanak katolikus szertartásokon bort. Ez a ,,leöblítés" gyakorlata. Az átlényegített szent vért azonban továbbra is csak a pap vehette magához, a gyülekezeti tagok viszont csak ostyát. Luther szerint, a kenyér és a bor a megszentelés után is megmarad kenyérnek és bornak. Zwingli úgy tekintette a megtört kenyeret és kitöltött bort, mint a Krisztus halálára emlékeztető, a halálával szerzett üdvről a hívőket biztosító jeleket. Kálvin szerint az úrvacsorában csak kenyér és bor adatik, de aki azokat igaz hittel veszi, az Krisztus testét és vérét veszi magához. A protestáns Úrvacsora folyamán minden hívő részesül mind a kenyértörésből, mind a kehelyből.