A pogány gyalogút

Andrej Tarhanov vogul költő 1936-ban született, kis vogul halászfaluban. Még kisgyermek volt, amikor szülőfaluja leégett, csak a sámán háza maradt meg. Családjával elköltözött, orosz környezetben nőtt fel. Műveit orosz nyelven írja. Ősei földjén él hűségesen, ahol nem csak költői nagyságáért, hanem emberi tisztaságáért, szerénységéért, s mindenre és mindenkire kiterjedő jóságáért tisztelik és szeretik. Tíz-tizenöt könyve jelent meg hazájában. Magyarországon antológiákban, folyóiratokban, lapokban szerepelt (Élet és Irodalom, Confessió, Ezredvég, Jelenkor, Új horizont, Új auróra, Kincskereső, Filológiai közlöny, Népszabadság, Barátság, Keleti finnugor kistükör antológia, Megyek élő fivéremhez antológia stb.). Oroszul megjelent művei közül főbbek: Zöld eső (Szverdlovszk, 1975), Reggeli síző (Szverdlovszk, 1987), A jóság temploma (Moszkva, 1988), Az ég könnyei (Tyumen, 1996). Andrej Tarhanov Ázsiában született s él, de világirodalmi műveltségű, műveit be lehet sorolni Európa költészetének kiválóságai közé.