A nyughatatlan lélek

FÜLSZÖVEG Kay Redfield Jamisonnak nem kevés bátorságra volt szüksége ahhoz, hogy pszichológusként nyilvánosságra hozza, nemcsak kutatója és gyógyítója a mániás depressziónak, hanem áldozata is. Önéletírásában szokatlan őszinteséggel veszi számba a mániás depresszió ijesztőbbnél ijesztőbb tüneteit, a mániás, depressziós és pszichotikus időszakokat, a gyógyszeres kezelés szükségességét és kellemetlen mellékhatásait, a halálvágyat és az élni akarást, de sosem felejti el hangsúlyozni, a gyógyulás lehetséges, meg lehet és meg kell tanulni együtt élni a betegséggel. Neki sikerült. De nem győzi újra meg újra elmondani, milyen sokat köszönhet orvosainak, szerelmeinek, családtagjainak és munkatársainak, akik megértéssel fogadták betegségét, segítették, támogatták. Mindezért viszonzásképpen annak szenteli életét, hogy a betegségről szerzett tapasztalatait hasznosítsa kutatásaiban, a tanításban és a tanácsadásban. Minden szavával igyekszik feltárni az olvasó előtt ennek az ellentmondásos betegségnek a lényegét, mely pusztítani és alkotni egyaránt képes, és minden erejével küzd azért, hogy megváltoztassa a közvélekedést a pszichiátriai betegségekről, elsősorban a mániás depresszióról. Vissza TARTALOM Előszó 7 Első rész Túlnan a vad kékség 13 A fényes Nap felé 15 Életiskola 43 Második rész Az elmebajon innen és túl 65 A menekülő józan ész 67 Hiányzik a Szaturnusz 89 A holtak házában 108 Véglegesítés 121 Harmadik rész A szerelem mint orvosság 133 Katonatiszt és úriember 135 Azt mondják, esett 148 Szeretet, mely békén nézi, hogy dühöng az őrület 158 Negyedik rész A nyughatatlan lélek 171 Nevezzük nevén az elmebetegséget 173 A becsavarodott spirál 179 Klinikai jogosultság 192 Hangulatok hullámain 202 Utószó 208