A női test szépsége

A XVI. századi francia költészet egyik elterjedt műfaja volt a ,,blason". Az elnevezés olyan verses művek megjelölésére szolgált, melyek tüzetes és csattanós leírást adnak a női testről, illetve annak valamelyik részéről. A versek szerzői közt ott találni a kor nagy lírikusait (Marot, Scéve) meg a kismestereket (magas hivatalt viselő urakat és kóbor nemeseket, tudós férfiakat, tisztes polgárokat). A tudós mód' szabatos, ám sokszor szabad szájú, játékos és komolykodó költői művekből állítja össze kötetünk a női test teljes ,,tükörét". Az antológiát korabeli képzőművészeti alkotások reprodukciói illusztrálják. Oly nemes szellem nincs, aki ne írt vagy talált volna ki testet dicsérő valamit (a külsőt értve testen itt), s úgy véli e poéta-gárda, hogy már nem maradt semmi hátra. A testről, amennyire bírtak, tetőtől talpig verset írtak: a kézhez, a fülhöz, a nyakhoz, a homlokhoz meg az ajakhoz, rejtett zugokat sem kimélve. [Gilles D'Aurigny]