A nagymosoda

A nagymosoda Gelléri Andor Endre egyetlen regénye. Fiatalkori alkotás, telve az ifjúság naív, de igaz indulataival, ábrándjaival, s ugyanakkor minden sorában már jellegzetes, valódi Gelléri Andor Endre-i mű. Azaz: csodás vegyüléke a valóság szinte naturalista módon élethű ábrázolásának s valami egészen egyéni poézisnek, amely ugyanebben a valóságban gyökeredzik, de fölébe nő, s a mese vagy az álom ízeit keveri hozzá, tündöklő, szivárványos színeket csillantva föl az alap komor sötétjén. Milyen valóságos, szhintek egyetlenül realista a mosoda és kizsákmányolt, agyonhajszolt nőrabszolgái életének vagy a basáskodó művezetőnek bemutatása! S ugyanakkor milyen csodálatosan gyöngéd és költői, valóságon túli egy-egy jelenet, egy-egy alak rajza! Modern külvárosi legenda-figura Angelov, a gyengéd szivű, szeretetre vágyó kelmefestő, akit a szörnyű lét, a kiszolgáltatottság a halálba hajszol s még inkább Tir, a nagyszívű és gyermeklelkű fűtő, aki Kínába készül, harcolni a forradalomért s egy emlékbe szerelmes. Legendai a befejezés, a költői igazságszolgáltatás is, a tőkés iszonyatos büntetése iszonyatos bűneiért. És nincs törés, a két látszólag diszparát elem, realizmus és ábránd elválaszthatatlanul ötvöződik egybe - így jön létre ez az egyszeri, utánozhatatlan jelenség: a Gelléri-regény.