A mentorálás elmélete és gyakorlata

A múlt század közepétől meg-megújuló tudományos érdeklődés, az európai uniós oktatáspolitika és az ehhez kötődő szakértői tanulmányok mellett OECD-elemzések, tematikus vizsgálatok egyaránt jelzik a kezdő pedagógusok támogatásának aktualitását. Jelen kötet egy európai uniós projekt keretében, 2013-14-ben zajlott mentor-gyakornoki fejlesztőprogram reflektív naplóinak önálló kutatási koncepció kidolgozásával készült másodelemzése. A kutatás fogalmi kerete egyrészt az európai uniós oktatáspolitika, amely kezdő pedagógusok mentori támogatását három (szakmai, személyi és intézményi) területen javasolja megvalósítani. Másrészt az a kutatói hipotézis, amely - a hallgatói létből a pedagógussá válás időszakát tranzícióként felfogva - a gyakornoki identitás módosulásában szakmai és normatív krízist észlelt. Így a mentori támogatásban a személyes kapcsolati elem, a mentori attitűdök szükségszerű hangsúlyát érzékelte - ez teremtheti meg ugyanis a krízis megoldásához szükséges koherenciaérzést, az identitás alakulását támogató biztonságos közeget. A vizsgálat szerint a mentori támogatás minden területéhez egy vagy több, a szakirodalomból is ismert mentormodell kapcsolható. A kutatás során megalkotott mentorálás definíció és az új, komplex mentorálási modell segítségével a gyakorlatban differenciáltan, a támogatási területeknek megfelelően rajzolódik ki a mentorok szerepe és feladatai a gyakornokok vagy más, a mentori segítségre igényt tartó szakemberek támogatásában. Az egyes mentormodellekhez illeszkedően leírhatóvá válnak a mentori kompetenciák is, bennük a kapcsolatot fenntartó mentori attitűdökkel. Emellett - a gyakorlati alkalmazhatósághoz kapcsolódóan - a mentorálás definíciója és a komplex mentorálási modell új lehetőségeket nyitnak a mentorképzésben is.