A megtalált Európa

Előszó Lantos Györgyi és Máté István magyar szobrászművészek alkotói tevékenységéről Miközben izmusok, stílusok de főleg személyek és csoportok tanúság nélküli karcai zajlottak a magyar képzőművészet - és talán az európai képzőművészet - ezredforduló környéki évtizedeiben, néhány, teljesítményével tüntető, de a kiszorítósditól tudatosan kívül maradó művész, a csoportos kiáltozásokon és kiátkozásokon felülemelkedve, jelenidőn és téren túlmutató műalkotások létrehozására koncentrálta erejét. Nélkülözhetetlen jelen létük különállásukban gyökerezik. Ilyen-olyan okokból volt már példa erre a magyar művészet történetében, a "jobbak elmaradnak" filozófiáját vállalók szigetként működve, szinte magányosan teremtettek világra szóló értékeket. Az irodalomban Adytól Kertészig sorolhatnánk neveket, de elég, ha a festő Csontváryra, AbaNovákra, a szobrász Medggyesyre vagy jelenünkhöz közelebb Varga Imrére, Sváby Lajosra gondolunk. Őket sem a sajtó, vagy a kétes értékű kritika, de a művész és közönségének alkotói teljesítményekben ágyazott, bensőségessé lett viszonya tette előbb vagy utóbb halhatatlanná. Lantos Györgyi és Máté István is ilyen egyszerre kívül maradó és mégis abszolút jelen levő és már jelen is maradó művészek. Pályájukat biztos alapokra és kimeríthetetlen forrásokra építették. Működésükben összekapcsolódik a magyar szobrászat belső fejlődésére jellemző emelkedett ábrázoló szándék és az európai művészet életcentrikus, stilizáló, szimbolizáló nagy hagyománya, a görögök, a rómaiak, a reneszánsz és a későbbiek csak kiragadott példaként - Rodain, (Strobl, Mestrovic, Meggyesy, Mauza. Lantos Györgyi és Máté István művészetében a hagyomány, a forma adekvát módját mindig kényes egyensúlyban a modernitással és mindig szuverén eszközhasználattal, saját gondolatokkal gazdagítva jelenik meg. Nem vesznek a formai újításokban. Művészetük a művészethistória közép-, vagy fő folyamatában szervesül, legjobb alkotásaik az európai kultúra nagy ethosát hordozzák. A két azonos identitású szobrász azonos szociális háttérből a magyar vidék iparos, kispolgári környezetéből érkezett. A Budapesti Képzőművészeti Főiskola elvégzése után - csak az igazán hiteles tehetségekre jellemzően - azonnal rátaláltak arra az alkotói útra (csakúgy mint egymásra a szerelemben és a fiatalon kötött házasságukban) melyhez immár több évtizedes pályafutásuk alatt nemcsak hűségesek voltak, hanem az eltérítések megkísértéseit sem élték kérdésként át.