A megfagyott idő III.

A történelemkönyvek a történészekre maradnak, akik évekkel, évtizedekkel később értékelik a történéseket. Az újságíró viszont ott van a tűzvonalban, naponta megírja a maga jegyzeteit, s lefesti a való világot. Ha vissza akarunk nézni, leltározunk, vagy csak emlékezünk, akkor ezek a jegyeztek felidézik az utóbbi éveket. Lehet, hogy mi egy kicsit másképp láttuk a világot, néhol máshova tennénk ki a vesszőt, de ismerős minden történet. Ez már a harmadik Megfagyott idő, mondhatjuk azt is, hogy a trilógia vége. Regös nem történelmet ír, ő inkább leírja az egész világot, ott van minden kilométerkőnél, akkor is, amikor a szocik elbotkázták. És akkor is, amikor jött Karácsony, de már várják a húsvétot, mindeközben nyugtázta, hogy Lázárnak viszket a tenyere. Nyugodtan dobja el a történelemkönyveket, ha tudni akarja, hol él, sőt az unokáknak is örök mementó lesz ez a könyv.