A magyar ősvallás és őstörténet elhallgatott összefüggései

Pálfi Károly nyugalmazott református főesperes ritka és különleges gondolatokkal színezett hagyatékát tartja kezében az Olvasó. Bár rendkívül kevés életrajzi adat található a szerzőről, a művei magukért beszélnek. Pálfi megközelítőleg 1875-1945 között élt. Britanniában tanult, részt vett az első világháború balkáni és olasz harctereinek csatáiban, kiváló kapcsolatokat ápolt a császári családdal, idősebb korában pedig megírta mindazt, amit csak tudott. 1930-ban két kötetben kiadta az I. világháborúhoz vezető út részletes és sokszor zseniális geopolitikai elemzését, melyre ő bennfentesként is ráláthatott, illetve azt, hogyan zajlott az első világégés az ő közvetlen környezetében. Sokszor erősen kritikus hangvételű a leírása, mégis tárgyilagos és információkban bővelkedő a műve. Ezt követően fogott hozzá a magyar őstörténet és ősvallás feldolgozásához, mely témákról három tanulmányt adott ki 1933-1944 között. Tudása, látása, összefüggéseinek ismertetése teljesen egyedülálló. Például a Biblia ószövetségi részét olyan zseniálisan kódolta vissza a turáni logikára, hogy az szemet kápráztató. Mindemellett az ősmagyarság közel-keleti kapcsolatait is elemzi a zsidósággal párhuzamba téve, és olyan alapvető dolgokat tisztáz, amelyet a 20. században egyetlen magyarságkutató sem tett meg. Rendkívül értékesek Pálfi őstörténeti munkái. Helyenként az Olvasó szeme ki fog kerekedni a megállapításoktól. Hagyatéka két csoportra osztható. o Van 3 olyan őstörténeti és ősvallási dolgozata, amely igazi kuriózum és legfőképpen ez fogja az Olvasót a karosszékbe szegezni. o A másik csoportba pedig a Világháború c. két kötetes munka tartozik, amelyik az első világégésről, illetve az odavezető útról szól, személyes élményekkel átszőtt alapos és magas színvonalú kor- és társadalomkép. Ez utóbbi a háború kutatóinak adhat fontos adalékokat.