A magyar kultúra selyemövezetei

Megjegyzés: Néhány fekete-fehér fotóval illusztrált. ELŐSZÓ Előző könyveim szerkesztése közben mindig szembe találtam magam azzal a nehézséggel, hogy a könyv kitalált szerkezeti keretébe jó néhány írásom nem fért be. Így most elhatároztam, összegyűjtve közreadom az elmúlt húsz év olyan írásait, melyek a közművelődéssel, a magyar kultúra folyamatosságát biztostó forrásokkal, erekkel, selyemfinom övezetekkel foglalkoznak. A közlés másik oka, hogy az ember ötvenéves kora felé közeledve végig szokta gondolni, eddig mit tett jól és mit balgán. Szembenéz magával, s felméri, mennyi árulás és mennyi vigasztalás barázdálja az arcát. Az arcot, amely egy folyton változó nap-madár-arc. Így nevezte egy barátom e kötet fejlécében látható szimbólumokat akkor, amikor még bele mert nézni a napba, mint ama festő. Mi mindent hordott a hátán az eltelt negyed század? Olyan ez az elmúlt idő, mint Freud lakásmúzeuma a bécsi Berggasse 19-ben, tele van furcsa szorongásokkal s némi erotikus és másféle felszabadulással. Itt kavarognak ebben az időben tékozló fiúk és tékozló apák, nomád nemzedékes nagy hitek és Szeged alatt várakozó Szapolya János-os gyaurságok, szent lődörgések a magyar kultúra selyemövezeteiben és ördögűző elszánt csaták. Közben a dolgok fájdalmas természete szerint sorra süllyedtek nagy, vagy nagynak vélt ügyeink, s emelkedtek fel kiszámíthatatlan új jelenségek, melyeket csak bámulni tudunk megcsontosodott kulturális életünk szellemi fosszíliái közül. Le kell zárnunk ezt a korszakot, mert jön egy új ezredév kiszámíthatatlanul és kihívóan. Politikai és szellemi birodalmak tűnnek el és villannak elő. Talán fölsejlenek a magyarság valódi történetei s jövőjét formáló lehetőségei. Talán föltárulnak a rákent hazugságok gyökerei s önnön szent és balga tévedései is. Az új írásoknak már majd ezekről kell szólniuk. Végül tudom, hogy egy ilyen könyv a mai kulturális szalonmágiák és szövegszélhámosságok valamint egy szellemi túltermelési válság közepette csekély hatókörű. Sejtem, ez a könyv sem érdekel senki mást, csak barátaimat és ellenfeleimet. A kulturális parlagfűvédőket és a tüsszögőket, magyarokat és magyaurokat. Nekik ajánlom. Budapest, 1998. május 1. Vissza TARTALOM Provocatio 7 Arcok, arcélek Berci táncol 11 Az Isten céltábláján 17 Budapest Nagykávéháztól Budapest kispresszóig 28 Egy szent lődörgő 32 Magyar Agartha 36 Dávid Katalin laudációja 41 Az ördögűző Nagy László 43 Egy beszélgetés 53 Emlékek, álmok, jövendölések Éljenek a magyar dudások! 63 A folyamatosság kísértése 68 Tanmese a befőttesüvegről 76 Valami mozdul 92 Álom a politikai stílusról 103 Mecénás tűnődései 113 Cinikus gondolatok 126 Bor és művészet 133 Ami elsüllyed és ami feltámad 138 Petőfi utolsó pohara Barguzinban 142 Hitek és ügyek A dolgok fájdalmas természete 151 A magyar kultúra selyemövezetei 157 Lehet-e egy nemzetet menedzselni? 162 Vázlatos gondolatok 169 Táplálnunk kell a reményt 176 Szent István-napi ünnepség Turán 179 Magyar lidérc 185 Tavaszt szülnek a rombolások 191 A magyar kultúra biztosítása 195 Miért épít az ember templomot? 207 Média-kollégium (naplórészletek) 211 77 kérdés 269 Utószó helyett Magyar anagramma 301