A lourdes-i jelenések - Egy szemtanú bizalmas emléklapjai

Ismertem Bemadette-et. Közelről kísértem figyelemmel a lourdes-i csodás eseményeket. A dolgokat, melyekről beszélek, láttam, hallottam; és e néhány lapnak, melyeknek tökéletlenségét nálamnál jobban senki sem ismeri, nincs más érdemük, minthogy egy szemtanúnak az elbeszélései. A megjelenések idejében, mint a közvetett adókat kezelő hivatal tisztviselője, Lourdes-ban laktam. A barlangról terjesztett első híreket egész közömbösen fogadtam, meséknek tekintettem és nem tartottam érdemesnek, hogy foglalkozzam velük. Közben a nép izgatottsága napról napra, úgyszólván óráról órára fokozódott. Lourdes lakossága - különösen a nők - nagy tömegekben vonult ki a massabielle-i sziklához, s azután eszelősséggel határos lelkesedéssel beszéltek benyomásaikról. Ennek a derék népnek gyermekded hite és elragadtatása csak szánalmat keltett bennem: mulattam rajtuk, nevetségesre fordítottam a dolgot, és így cselekedtem, minden tanulmányozást, vizsgálódást, még a legfelületesebb kutatást is mellőzve, egészen a hetedik megjelenés napjáig. E napon - óh, életem feledhetetlen napja! - a szeplőtelen Szűz, rejtett eszközökkel, melyekben ma már az ő kimondhatadan gyengéd figyelmeztetéseire ismerek, magához vonzott, kezemnél fogott, s mint az eltévedt gyermekét aggódó szívvel jó útra térítő anya, odavezetett a barlanghoz. Ott láttam Bernadette-et az elragadtatás dicsfényében és örömárjában! Mennyei jelenet volt, leírhatadan, kimondhatadan. Legyőzve, elnyomva a tények nyilvánvalósága által, térdre omlottam, és érezvén a titokteljes égi nőnek jelenlétét, felszállt hozzája hitemnek legelső hódolata.