A koronahercegnő fátyla (Árpádházi Boldog Erzsébet legendája)

Árpád-házi (boldog) Erzsébet magyar királyi hercegnő (Buda, 1292 - Svájc, Töss, 1338. május 6.) III. András magyar király és Fenenna kujáviai hercegnő egyetlen leánya. Még csak három éves volt, amikor édesanyja meghalt. Négy éves korában már eljegyezték Vencel cseh herceggel. Az eljegyzést Vencel királlyá választásakor, 1301-ben megújították, a házasság azonban mégsem jött létre. Nem sokkal ezután meghalt apja, az utolsó Árpád-házi király, és a kislányt mostohaanyja, Ágnes magával vitte Bécsbe, 1310-ben Erzsébetet a tössi domonkos apácákhoz adta.Ott élt haláláig, 1338. május 6-án halt meg, utolsó éveiben teljesen béna volt. A kolostorban temették el, sírját a kolostorral együtt a reformátorok a 16. században feldúlták. Sírkövét ma a zürichi Landesmuseumban őrzik. Fennmaradt korabeli legendája. A római katolikus egyház boldogként tiszteli, habár hivatalosan nem avatták boldoggá. A tössi kolostorban eltöltött szomorú éveiről szerzetesnővér-társa, Elsbeth Stagel készített feljegyzéseket. Az ónémet szöveget Robert Heinrich Oehninger (1920-2016) svájci író, a Stadtkirche Winterthur református lelkésze ültette át mai német nyelvre. A könyv ,,Der Schleier der Prinzessin, Die Legende von der Prinzessin Elisabeth von Ungarn" címmel látott eredetileg napvilágot.