A kis Mukk

Megjegyzés: Színes fotókkal illusztrálva. ELŐSZÓ Részlet a könyvből: A kis Mukk apja, akit tulajdonképpen Mukrainak hívtak, tekintélyes, de szegény ember volt itt, Niceában. Majdnem olyan remeteéletet élt, mint most a fia. A fiát nem kedvelte, mert röstelkedett törpe termete miatt, ezért iskolába se járatta. A kis Mukk tudatlanságban nőtt fel, és még tizenhatodik évében is vidám gyerek volt. Apja gyakran korholta, hogy olyan ostoba és faragatlan, pedig "már régen ki kellett volna nőnie a gyerekcipőből". Az öreg egyszer csúnyán elesett, ami az életébe került. A kis Mukk magára maradt, árván, szegényen és tudatlanul. Keményszívű rokonai, akiknek az apja többel tartozott, mint amennyit meg tudott fizetni, kikergették a házból. Azt tanácsolták, hogy menjen világgá szerencsét próbálni. A kis Mukk azt felelte, hogy elmegy ő szívesen, csak adják ki neki az apja ruháját. Kérését teljesítették. Az apa nagy, erős ember volt, ruhája sehogy se illett a fiúra. De a kis Mukk segített magán - ahol a ruha hosszú volt, levágott belőle, azután magára öltötte. De megfeledkezett arról, hogy a bőségből is el kellett volna venni, és így maradt meg a ruha olyan furcsának, amilyen ma is; a nagy turbán, a széles öv, a bő bugyogó, a kék köpenyke - mindezt apjától örökölte, és azóta viseli; sőt, még apja hosszú damaszkuszi kardját is megkapta, bedugta az övébe, fölkapott egy botot, és kisétált a kapun. Vissza