A kereszténység eredete

A kereszténység kérdésével és a biblia kritikájával már nagyon régen foglalkozom. A ,,Kosmos"-ban már huszonöt év előtt foglalkoztam ,,A bibliai őstörténet keletkezésével" s két évre rá a ,,Neue Zeit"-ben ,,A kereszténység keletkezésével". Régi kedvene tárgyamhoz térek tehát most vissza. De azért ennek is megvan az oka. Ugyanis ,,A szocializmus előfutárjainak" második kiadása adta meg rá az alkalmat. Amennyire ennek a munkámnak bírálatait ismerem, főleg a bevezetést kifogásolták, amelyben az őskeresztény kommunizmust írtam le. A birálók eszerint fölfogásom ellenkezik a legújabb kutatások eredményeivel. Ezek után a bírálatok után nemsokára Göhre elvtárs is annak a véleményének adott kifejezést, hogy ma már túlhaladott az az álláspont, amelyet Bruno Bauer vitatott s Mehring is, valamint magam még 1885-ben elfogadtam, hogy Jézus személyéről semmi biztosat sem lehet mondani s hogy a kereszténységet az ő személye nélkül is meg lehet magyarázni. Tizenhárom év előtt megjelent munkámat tehát mindaddig nem akartam ujra kiadni, mig a kereszténységre vonatkozó régi véleményemet az uj irodalom áttanulmányozásával újra meg nem vizsgálom. E tanulmányok alapján arra a kellemes meggyőződésre jutottam, hogy nincs mit módosítanom. Tanulmányaim azonban annyi uj szempontot tártak föl, hogy ,,Az előfutárok" bevezetéséből uj könyv lett. Távol áll tőlem az a gondolat, hogy tárgyamat kimerítettem. Ez már csak rendkivüli terjedelme miatt sem lehetséges. Megelégszem azzal, hogy ha sikerült a kereszténység azon oldalának a megértését előmozdítanom, amely a materialista történelmi fölfogás szerint a lényeges oldal.