A KönyvKereső szolgáltatás csak regisztrált ügyfeleink számára elérhető.
Hogy igénybe tudja venni, kérjük, jelentkezzen be, vagy regisztráljon oldalunkon.
új mandátum könyvkiadó
| 2003
| füles, kartonált
|
268 oldal
A katalán városok főterét évente egyszer, többnyire nyári napforduló táján, mindenek előtt zsúfolásig megtölti a ,,castelleres" - a toronyépítők - ünnepére egybegyűltek sokasága. Ennek mindjárt ,,statikai" szerepe is van, hiszen épp ez a váll-vállhoz feszülő, tömör ,,alapzat" viseli majd azt a széttartó, oldalirányú nyomást, amit a kőből rakott, valódi tornyoknál a támfalak és támpillérek vagy a kiszélesített alap hivatott elhordozni. Amint e ,,fundus" összeáll, a ,,pallér" - rendszerint a polgármester - jelet ad, mire a tér közepén válogatott férfiak és ifjak kapaszkodnak egymás vállára, hogy odafenn összefogódzva egy hat- nyolcemeletes, mindinkább elvékonyodó tornyot vagy obeliszket formáljanak. Nem akárhogy, persze - szabályos nemzedék-rendben, sok százados koreográfia szerint: legalul a meglett, középkorú férfiak, föléjük az ifjak, majd a serdülők állnak, hogy végül a torony csúcsaként - avagy ,,villámhárítójaként" - már csak egyetlen vakmerő, hat-nyolc éves fiúcska hágjon a magasba. Az izgalom nőttön-nő, együtt az épülő toronnyal, mely időnként vészesen meginog, már-már eldőlni látszik, ám a tetőpont: ahogy a kisfiú vagy tizenhárom méter magasban jobbját az égnek emelve fölegyenesedik - nos, ez valóban ,,csúcs", igazi katalán katarzis, melyet még az sem csorbít, hogy az építmény ezek után sietve lebomlik, s egy újabb éven át, a következő toronyünnepig, már csak a látvány szédítő emléke marad belőle.