A jog létmódjai: normativitás - döntés - jogviszonyok és közhatalom

TARTALOM ELŐSZÓ 11 A kezdet... 13 Szakjogtudományok - jogelmélet 16 I. TÁRSADALMI LÉT - TÖRTÉNETISÉG - ÉS A TÁRSADALMI FORMÁCIÓK SZEKULÁRIS ELMÉLETE 23 1.1. Az ontológia és a szaktudományos ismereti szintek, a létrétegek, a létszférák és a kategóriák 24 1.1.1. A lét, a létrétegek, a létszférák és a kategóriák viszonyáról 27 1.2. A társadalmi lét történetiségének alapvonásai 39 1.3. Irreverzibilis időfolyam és történetiség 44 1.4. Társadalmi formák és a történelem értékelésének rivális megoldásai 47 1.5. Társadalmi-gazdasági alakulat - termelési módok - társadalmi integrációs formák 50 1.6. A formaelmélet, az államelmélet és a jogelmélet kapcsolata: az államtípus (Á) - az államforma (K) és az államrend (E) viszonya 62 1.6.1. A jog genéziséről 65 1.6.2. A jogelmélet alapkategóriái: Jogtípus - Jogcsalád - Jogrend, az Általános - a Különös és az Egyedi meghatározottság szintjén. 66 1.7. Az államfejlődési utak problémája 71 1.8. Az állam elhalásának kérdéséről 73 6 Tartalom II. A JOG TÖRTÉNETISÉGÉNEK ELMÉLETI MAGYARÁZATAI - VÁLTOZATOK 81 2.1. A történeti-jogi iskola fellépése Németországban 82 2.2. A történeti iskola hegeliánus kritikája 85 2.3. Lét és érték dualizmusának elvetése a hegeli objektív idealizmus alapján 87 2.4. H. S. Maine: a haladó és a stagnáló társadalmak hatása a jogfejlődésre 88 2.5. Jogelméleti gondolkodás a klasszikus marxizmusban 90 2.6. A mérsékelt pozitivizmus: H. L. A. Hart jogkoncepciója 94 III. A NORMATIVITÁS SZOCIOLÓGIKUMA A társadalom normarendszerének differenciálódása 99 3.1. A jog a társadalmi normák összefüggésében - a jog normatív oldalának helyi értéke 100 3.1.1. Életszituációk - magatartásformák és normativitás 102 3.1.2. A társadalmi norma és differenciálódása 103 3.1.3. A szokást jellemző tulajdonságok 105 3.1.4. A konvenció 106 3.1.5. A modern jog és formái 107 3.1.6. Kitekintés M. Weber és W. G. Sumner munkásságára 109 3.2. Az antropológia üzenete a szokások jogelméletének: A. Gehlen tehermentesítési elmélete 111 3.3. Somló Bódog felfogásának összevetése a normakontinuum-elmélettel 114 IV. A POLITIKUM KONSTRUKCIÓJA 119 4.1. Módszertani előhang 120 4.2. A politikai megközelítő értékű megoldásai: pánpolitizáló és arisztokratikus felfogás. (Problémafelvetés) 121 4.3. Carl Schmitt megoldása: kritikai átvilágítás és ellenvetések 123 4.4. Az állami és a társadalmi viszonya: Schmitt és Lukács 130 4.5. Uralomelmélet - politikai hatalom: a ,,politikum" és a ,,politikai" cselekvés 137 4.6. A statika nézőpontjának felváltása a dinamikával, a politizációs folyamat jellemzése: kétirányú közvetítés a polgári társadalom, a politikai társadalom és a politikai állam között 140 4.6.1. A közpolitika (policy) helye ebben a processzusban 147 4.6.2. A harc és az integráció újratermelődő attitűdjének szociális meghatározottsága. 149 Tartalom 7 V. A JOG HELYE A TÁRSADALOM TOTALITÁSÁBAN ÉS ÖNREFERENCIÁLIS RENDSZERSZERŰSÉGE 153 5.1. A jog létalapja - dialektikus filozófiai és komplex rendszerelméleti megközelítésben 154 5.2. Az elvont azonosságfilozófiák álláspontja 154 5.3. A konkrét azonosság filozófiai-módszertani álláspontja. 160 5.4. Az önreproduktív-önépítő társadalmi lét és a jog létalapja 164 5.5. A jog létalapjának viszonya a jog önreferenciális rendszerszerűségéhez 170 5.5.1. A jogrendszer immanens, műveleti-jogértelmi zártsága és társadalmi-történelmi környezetének nyitottsága 171 5.6. A jogi objektiváció tételezettsége: ember alkotta, tárgyspecifikus kategóriái 182 5.6.1. Az okság szerepe a jogban 183 5.6.2. A finális determináció a jogban 186 5.6.3. Cél és érték viszonya a jogban 188 5.7. A jog tárgyspecifikus kategóriái: pozitivitás - érvényesség - jogrend - törvényesség - alkotmányosság 192 5.7.1 A jog pozitivitása - amely a forma formalizált mozzanataiból ered 192 5.7.2. A jogi norma érvényessége 194 5.7.3. A jogrend: jelentése és változása ontológiai és hermeneutikai perspektívában 201 5.7.4. A törvényesség 212 5.7.5. A jogbiztonság 215 5.7.6. Az Alkotmányosság jogelméleti kategóriája: a jogimmanens, önreflexiós szint megemelése 217 5.8. A struktúra dinamizmusának következményei: a létmódok. Norma - Döntés - Jogviszonyok és Impérium 222 VI. LEGALITÁS - LEGITIMITÁS, MORALITÁS. ALKOTMÁNYOZÓ HATALOM ÉS ALKOTMÁNY. A JOGALKOTÁS JOGELMÉLETI NÉZŐPONTBÓL: AZ ÁLTALÁNOS AKARAT KÉPZÉSE, TÍPUSAI 231 6.1. Legalitás és legitimitás újkori viszonya 232 6.1.1. Legalitás és moralitás: antinomikus viszony, teista visszavezethetőség vagy ,,tertium datur"? 238 6.1.2. Alkotmányozó hatalom - alkotmány - alkotmányozás 243 6.2. A természetjog fogalmilag (M. Weber). Ontológiai, újratermelődő és közvetítő státusza a társadalmi lét és a pozitív jog között 249 8 Tartalom 6.3. A jogszolgáltatás stádiumai: közvetítési folyamat a jog előtti szakasz - a természetjog és a pozitív jog között 252 6.4. Jogalkotás jogelméleti nézőpontból: a minden egyes akaratától az általános akaratig vezető út 261 6.4.1. A közérdek 261 6.4.2. A magánjogi, partikuláris-konfliktusrendező közérdek 263 6.4.3. Paradigmatikus változatok: J. J. Rousseau - G. W. F. Hegel - R. Pound és a politikai piac (Public Choice és a közjavak természetes monopóliuma) 265 6.5. Konklúziók - a közérdek szubsztantív fajtái 288 6.5.1. magánjogi, partikuláris-konfliktusrendező; 6.5.2. empirikus közérdek; 6.5.3. generikus közérdek; 6.5.4. specifikus közérdekek: a kollektív identitás fennmaradása és/vagy fejlesztése. Az érdekek elismerése és priorizáló artikulálása 288 VII. JOGALKALMAZÁS - JOGÉRTELMEZÉS - JOGTALÁLÁS ÉS BÍRÓ ALKOTTA JOG Elméletek, teorémák, hipotézisek 291 7.1. A bírói szerepfelfogások 292 7.2. Paradigmák a jogalkalmazásban: fogalmi elemzések és jogesetek 298 7.2.1. Racionalista dogmatizmus versus az erkölcsi egyenértékűségek pluralizmusa 298 7.2.2. A bíró ,,a törvény szavát kimondó száj" montesquieu-i paradigmája: a mechanikus jogalkalmazás modellje vagy a polgári törvényesség 18. századi követelménye? 305 7.2.3. A jogi szillogizmus logikai racionalizmusa - dogmatizmussal és anélkül 306 7.2.4. A szkepticista relativizmus pszichológiai változata: a jogbiztonság mint apapótlék (J. Frank) 313 7.2.5. Az egységes magyarázat paradigmája: C. Schmitt decizionizmusa 315 7.2.6. Az egységes magyarázat paradigmája: az esetnorma Wolfgang Fikentschernél 323 7.2.7. A könnyű és a nehéz eset között differenciáló megközelítések - a normálforma beiktatása 328 7.2.8. Jogi normák - jogtételek versus szabályok (rules) - egyéb magatartásminták (principles; policy) összevetése 334 7.2.9. Kitekintés: a regulatív és a feladatnorma viszonya a reproduktív és innovatív normához 341 Tartalom 9 7.3. Casus perplexus vagy joghézag? 343 7.3.1. Palmer vs. Riggs és a nehéz esetek alfajai 344 7.3.2. A joghézag mint olyan: szubjektív és objektív okai - fogalmi síkon és jogesetekben 345 7.3.3. A normakollíziós problematika (bár több norma vagy dogmatikai fogalom is releváns, mégsincs konkluzív törvényi megoldás az életbeli esetre - mint a normálformánál) 349 7.3.4. Alapelvi bíráskodás, ab ovo mérlegelési jogkörben hozott döntés 357 7.3.5. Diszkrecionális döntés és méltányosság 361 VIII. JOGFEJLŐDÉS - AKTÍV ADAPTÁCIÓ A TÁRSADALMIGAZDASÁGI KIHÍVÁSOKRA: JOGALKOTÁS A MAKROSZINT POLITIKAI KÖZVETÍTETTSÉGÉVEL - ÉS A JOGGYAKORLAT MIKROSZINTJÉN 363 8.1. Expozíció 364 8.2.1. Klasszikusok: Max Weber - a jog varázslat alóli felszabadítása 367 8.2.2. A jogfejlődés fő vonala és a jogi ideáltípusok 367 8.2.3. A jogi racionalitás jelentései 369 8.2.4. Az ideáltipikus megismerés problémái: az empirikus tények teljességéhez és a fejlődéstörténeti rekonstrukcióhoz való viszonya. 371 8.2.5. Kritikai észrevételek: a precedensjog kontinentalizálódása és a kontinentális (EU-) jog esetjogiasodási tendenciája 377 8.2.6. Materiális ellentendenciák és értékelésük a jogfejlődés formális racionalizációjában 380 8.2.7. Weber-értékelés - túl kell lépni Webert (Maine, Pound, Eörsi felé) 383 8.3. Az adaptáció formái és eszközei 390 8.3.1. Jogmegkettőződés - jogi pluralizmus és a régi és új harca a jogfejlődésben 397 8.3.2. Korszakváltásos adaptáció 399 8.3.3. A munkajog liberalizációja: fragmentált munkaerőpiac - flexibilis munkaviszonyok (,,flexploitation") 406 8.4. Adaptáció nélküli jogfejlődés: a jog egy hiperciklikusan konstituált magas szelektivitású, autonóm szociális (kommunikatív) rendszer (Gunther Teubner) 409 8.5. A jog fejlettségének helyes jogi mértéke - a végső értékkritérium 414 ÖSSZESÍTETT IRODALOM 417