A játékos-Fehér éjszakák

A játékos főhőse, Alekszej Ivanovics, izgalmasan egyesíti magában Dosztojevszkij "gyenge szívű" hőseinek vonzásait, megvan benne az álmodozók széplelkűsége és gyökértelensége is. Romlatlan és máris romlott, uralomra vágyik és lakáj módra megalázkodik. Külföldön kallódva álmokba és a rulett-játékba menekül. A szerelem is csak pótlék életében, önhipnózis. S mivel Polina hamarosan észreveszi, hogy ez a szerelem nem tiszta emberi érzés, joggal válaszol rá megvetéssel, sőt kegyetlen zsarnoksággal. De Alekszej Ivanovicsot a hatalmas nyereség sem váltja meg; miután pénzét eltékozolja, elnyeli a "szennyes, hínáros mocsár." A Fehér éjszakák történetét olyan ember mondja el, aki elsősorban önmaga előtt akarja igazolni álmokba foszló életét. A Nasztyena-történet mindennél fontosabb számára, ezért dolgozza ki részletezve, megjelenítve. Ebben a történetben eljátszhatja a nemes lelkű lovagot, megmentheti az ismeretlen leányt a tolakodótól, vállalhatja a szerelmi postás szerepét, és nagylelkűen lemondhat a megszeretett lányról. De a főhősnek be kell vallania, hogy mentsvára nincs többé, az álmok elfogytak, s már kénytelen az ábrándok évfordulóit megtartani.