A jászol szamara meg az ökre -karácsonyi történetek

Fülszöveg A karácsonyi csillag sokszázados jelkép a keresztény világban: fénye a békesség, a megbocsátás, a szeretet eszméjét sugározza. A betlehemi jászol a kisdeddel a világ hiúságairól való lemondás, a hazatalálás, a legszűkebb közösségben fellelhető csendes boldogság képzetével társul... Gyűjteményünk a magyar és világirodalom húsz jeles alkotóművészének egy-egy elbeszélését gyűjti csokorba. Valamennyi írás témája a karácson, és művészi felfogásban, ábrázolásmódban, hangütésben aligha rokoníthatók egykönnyen. Van közöttük eszköztelenül megformált idill, derűs csattaóra épülő anekdota, félreértéseken alapuló komikuskönnyes történet, szomorúság és vidámság elegyéből mesterien kikevert groteszk, elrévedő hangulatú visszaemlékezés a hajdanvolt gyeremkkorra, ordögöket és boszorkányokat felvonultató falusi életkép. és találunk itt morális kérdéseket taglaló komor eszmefuttatást vagy olyan rémmesét is, amikor valaki a hívők hiszékenységével él vissza; de nem hiányzik egy-két borzongató kísértethistória sem, sőt - horribile dictu! - megjelenítődik (Móricz Zsigmond tollából) egy kenyéririgységből éppen a szenteste elkövetett gyilkosság is. Az elmondottakból kitetszik: a kötetbe foglalt sokféle írás egyvalalmiben mégis hasonlít egymásra: talán Dickens bűbájos mesejátékra emlékeztető Karácsoni ének-ét kivéve nincs egyetlen olyan elbeszélés sem, amely ne vetne számot az élet valóságával. Azzal a szomorú ténnyel, hogy az ember esendő lény. Szomjúhozza a megváltást, de ritkán képes olyan erkölcsi magasságba emelkedni, hogy ki is érdemelje. A karácsonynak sincs hát minden esetben hatalma egy elrontott emberi élet megváltoztatására. De arra igen, hogy - legalább egyetlen napra - megálljt kiáltson a létért folytatott küzdelemben feltámadó nemtelen indulatoknak. S így végső soron megteremtse azt a csodát (azt a szemléleti, gondolati, érzelmi megvilágosodást), amely rejtőzködő jobbik énünk megtalálásához vezet.