A hely szelleme a keresztény építészetben

"Úgy tűnik, hogy a "tér", mint szó -- a tudományokban használt jelentése hatására -- a 20. század építészeti nyelvezetében nagyrészt mennyiségi és elvont értelmet kapott. Mintha egy semleges kontinuum lenne, amely a funkcionális igényeknek megfelelően tetszés szerint mérhető és vágható, függetlenül a hely adottságaitól. Az "internacionális"-nak nevezett építészet -- annak ellenére, hogy időnként a végsőkig kifinomult -- következetesen példázza ezt az irányzatot. Egyéb (elsősorban gazdasági és szociális) tényezőkkel együtt komolyan megsértette a környezetet, meggyöngítve vagy tönkretéve sok-sok "hely szellemé"-t. Mint láttuk, a "tér"-rel ellentétben a "hely" továbbra is főként egy konkrét, minőségi valóságot jelöl, amely sajátos és semmi mással fel nem cserélhető tulajdonságokkal rendelkezik. A helynek ez a valósága, amely eleve adott az olyan részletek révén, mint a kövezet, a fal, az ablak, az ajtó, talán még megfoghatóbb az olyan együttesekben, mint az utca, a városnegyed, vagy -- legfőképp -- a város." Frédéric Debuyst 1922-ben született, a szakrális művészet, a liturgikus teológia, a II. Vatikáni zsinatot megelőző Liturgikus Mozgalom és a modern templomépítészet egyik legjelentősebb szakértője, a belgiumi Saint-André de Clerlande bencés perjelség szerzetese, 1959-től 1980-ig az Art d' Église című folyóirat főszerkesztője, számos könyv szerzője. Teológiai és filozófiai képzettsége a modern művészet iránti érzékenységgel párosul, s ez alkalmassá teszi őt arra a párbeszédre, amely nem csupán elméleti szinten, hanem a művészekkel folyó gyakorlati együttműködésben is igen gyümölcsöző.