A haza, az egyház és a trón érdekében

A magyar katolikus egyház 1848-49-ben belső - egyházi - és külső - politikai, illetve hadi - események következtében olyan helyzetbe sodródott, amelyben - ha meg akart felelni önmagának - az ütközéseket és a félreértéseket nem kerülhette el. Vajon minden esetben a legjobb megoldást választotta-e a megítélése szerint az egyházat veszélyeztető eszmék és a hazafiság, az uralkodó iránti hűség és a békességre törekvés között? Aligha, s ebben a személyes vonásoknak, az egyes szereplők beállítódottságának is jelentős szerep jutott. Tény, hogy a személyes hősies helytállások és markáns egyéni politikai, egyházpolitikai megnyilvánulások mellett nemzeti szempontból árulással és bizonytalanságból vagy adott pillanatban a magyarság összérdekeitől különböző szempontok érvényesítéséből következő megalkuvással - a modus vivendi folytonos kikényszerítésére törekvéssel - is találkozunk.