A gyászolásra képtelenül

A Mitscherlich házaspár könyve 1967-ben Németországban a náci múlttal való szembenézés első nagy hullámát vezette be. Felszabadító erővel hatott azokra a német fiatalokra, akiknek elegük volt az akkori német társadalom morális eltompultságából és az anyagi jólétbe való belefeledkezéséből. Mitscherlichék szociálpszichológiai elemzése szemléletesen mutatja be, hogyan függ össze mindez a ,,szeretet német módjával". Az elnyomáson alapuló nevelés által infantilizált és az első világháború elvesztése miatt traumatizált németek gyermeki csodavárással fordultak a minden bajukra megoldást kínáló gigantikus apafigura, Hitler felé. Őt vakon követve elhallgattatták lelkiismeretük szavát és minden felgyűlt agressziójukat a vezér által bűnbakként megjelölt csoportokra - a zsidókra, cigányokra, a rendszer ellenségeire - zúdították. A német lakosság többsége a súlyos vereség hatására sem szembesült a kollektív bűnnel, hanem elhárító mechanizmusok - tagadás, elfojtás, kivetítés, meg-nem-történtté tevés - bevetésével próbált emelt fővel fellépni egy virágzó gazdaságú új Németország polgáraként. Mitscherlichék elemzése megmutatja, milyen következményekkel jár az, ha emberek tömegei elkerülik a saját lelkiismeretük, felettes énjük helyére állított diktátor bukásának meggyászolását. Emiatt nem néznek szembe saját múltbeli bűneikkel sem, és nem gyászolják meg a koncentrációs táborokban iparszerűen elpusztított ártatlan emberek millióit sem. Végső soron az erkölcsi felnőtté válás elől menekülnek el. Az ár, amit fizetnek ezért, egyfajta infantilis eltompultság. A német polgárok jó része átszenvedte magát a múlt bűneinek reális számbavételén és a következtetések levonásán. Ezért tekinthető ma Németország Európa egyik legtoleránsabb nemzetének. Magyarországon még nem tartunk itt. Ezért olyan fájdalmasan időszerű ma magyar környezetben Mitscherlichék elemzése.