A gyakorlati észjárás

"Talán az a körülmény, hogy arra vállalkoztam: modelljeim egyetemes érvényét - melyeket Franciaország különös példája alapján alkottam meg - külföldi közönség előtt bizonyítsam, tette lehetővé számomra, hogy előadásaim során eljussak ahhoz, amit munkám voltaképpeni lényegének tartok. Először is arra a tudományfilozófiára gondolok, amely a viszonyok és viszonyrendszerek elsőbbségét hangsúlyozza. Jóllehet ezen a tudományfilozófián alapul a modern tudomány teljes egészében, a társadalomtudományok mégis meglehetősen ritkán alkalmazzák, minden bizonnyal azért, mert túlságosan is ellentétben áll a társadalomról való mindennapi (vagy féltudományos) gondolkodás szokványos gyakorlatával. Ez a gondolkodás inkább kötődik olyan szubsztanciális "létezőkhöz", mint egyének, csoportok, mint azokhoz az objektív viszonyokhoz, amelyekre nem mutathatunk rá és nem kézzelfoghatóak, hanem tudományos munkával kell meghódítanunk, létrehoznunk és érvényességüket ellenőriznünk." Részlet a szerző előszavából