A gótikus ház - Emlékirat (Re-Vízió sorozat 6. kötet)

Fülszöveg Az önéletrajzi kötet az első világháború kitöréséig számol be a szerző életútjáról és persze a korszak legjelentékenyebb eseményeiről is. Herczeg lévén nemcsak az időszak "írófejedelme", hanem országgyűlési képviselő is, igen pontos látleletet ad a Monarchia utolsó évtizedeiről. A politikai vezérmotívumot finoman átszövik a kulturális és színházi élet kulisszatitkai, de bepillantást nyerhetünk a vidék választási harcaiba is. Ha nem is értette pontosan mindig a körülötte kavargó jelenségeket Herczeg, műve valósággal "lefényképezi" a dualista kori magyar társadalmat, miközben érdekes megfigyelésnek lehetünk szemtanúi egy értékes emberi lélek fejlődéséről, egy emberről, aki nagyobb lehetett volna, mint amilyen végül is lett. Előszó Az Emlékezések első kötetében eljutottam ifjúkori regényem, a Fenn és lenn megjelenéséig; a mostaniban elmondom életem folytatását a világháború kitörése napjáig. Gótikus háznak nevezem a könyvemet, a Duna-parti országpalota után, amelynek kupolája azokban az években állandóan belevetette árnyékát a lelkembe. Sajnos, nem mellőzhetem teljesen a politikát, hiszen 1896-tól a nemzeti összeomlásig - kétrendbeli szünettel - országgyűlési képviselő voltam, hangsúlyozom azonban: senkit sem akarok meggyőzni a magam igazáról, egy szóval sem állítom, hogy a mi álláspontunk volt a helyes, én csak az életem jóhiszeműségét kívánom igazolni. A kozmikus autóbuszon, amelyen mi a Nap körül utazunk, engem az útikalandoknál jobban érdekelnek az útitársak. Az olvasó tehát számos kortárs arcképvázlatát fogja itt találni, sok olyan emberét, aki a maga idejében belevetítette profilját a közéletbe. Lehet, hogy emberfejeknek, melyeket a koponyavadász így összegyűjtött, némi antropológiai és korjellemző értékük van, és én boldog volnék, ha ilyen módon kárpótolhatnám olvasóimat az időért, amit nekem és könyvemnek áldoznak.