A főváros

A főváros a kiábrándult, epés-indulatos, szatirikus, nemzetostorozó és egyszersmind nemzetrajongó, egyszerre humoros és keserű Ecát mutatja. Az Amaro atya bűné-ben - amely mindmáig az egyetlen magyarul is megjelent regénye - a vidéki kispolgárság és a korrupt papság volt a céltáblája; itt Liasszabon bugris polgársága és sekélyes művész-bohémvilága ellen fordul. Azt írja meg, hogy kerül Artur Corvelo, egy kis vidéki romantikus "költő" - "forradalmár" - patikussegéd a fővárosba, hogy csetlik-botlik a szerkesztőségek, szalonok és színházak világában, hogy próbálkozik érvényesülni gyönge verseivel és naiv színművével abban a csüggesztően alantas társadalomban, álmainak cifrán is nyomorúságos városában, hogyan hízelgik körül - amíg pénze van - az álnok, léhűtő barátok meg a szép spanyol örömlányok, hogy vall kudarcot - mind a művészetben és a szerelemben, mind a társadalmi érvényesülés tekintetében -, és hogyan hanyatlik vissza, kiábrándultan, a nagyvárosi provincializmusból a vidéki provincializmusba.