A forradalomról

François Furet a század egyik legnagyobb hatású, nagy tekintélyű történészeként halt meg 1997-ben. Utolsó, monumentális könyvében, mely az Egy illúzió múltja címet viselte, és a kommunista-sztálinista történelemszemlélet históriáját adta, látszólag mindent elmondott már 1789 utóéletéről, a francia forradalom XX. századi reinkarnációiról is. Ez az először 1999-ben, folyóiratban közölt tömény, mégis kellemes stílusú kis tanulmánykötet azonban azt bizonyítja, hogy Furet-nek maradt még mondanivalója a témában. A bevezetővel együtt hat tanulmány nem egyszerűen történeti, hanem történetfilozófiai munka is. Az első értekezés arra keresi a választ, hogy lehetséges-e forradalom terror nélkül. A felelet tudományosan is megalapozott: igen. A második tanulmány lényegében választ ad arra a kérdésre is, mi tette az európai gondolkodásban a forradalmat és a terrort bizonyos fokig egymás szinonímáivá? Természetesen a francia forradalmi ideológia és politika konnotációi - adja meg a választ Furet, igen érdekesen boncolva a francia társadalomfejlődés negatív hatásait a világtörténelemre. Ennek továbbgondolását és kései kritikáját végzi el a harmadik fejezet. A negyedik részben a terrormentes forradalmi elmélet korai és kései eszmetörténetét követi végig Furet, míg a zárófejezet a francia forradalom és a bolsevizmus kapcsolatát elemzi. A szöveget szakmailag ellenőrizte Hahner Péter.