A fojtogatók hajója (I. kiadás)

"Már meg sem lepődtem, amikor egy nagy szemű, cigányosan barna lány tette a karomra a kezét. - Valami azt súgta, hogy itt van - mondta. - Tudtam, hogy itt kell lennie. - Tessék? - Egészen világosan hallottam a hangot. Azt mondta: ,,Maggie, ott ül a medence partján és iszik! Menj hozzá, és beszélj vele!" Hát most itt vagyok! - Elnézést... Kihez van szerencsém? - Maggie Nunn vagyok. Marsha barátnője. A jövőlátó. - A micsoda? - tudakoltam. - Jövőlátó. Nem hallott még ilyet? A Herald is írt rólam. Éppen azért vagyok itt. Sajnos... látom a jövőnket! - Úgy érti, hogy a mi kettőnkét? - Dehogy. Valamennyiünkét! Valamennyiünkét, akik azon az elátkozott hajón utazunk Ausztráliába! - Hát maga is jön? - És még vagy tízen Marsha baráti köréből... És látom... - Mit lát, az istenért? - Halottakat látok! Hullákat! Gyilkosságokat, ó, szörnyűség! Vért látok, vért! - Hátrahanyatlott a székén, és fehéren villogott a szeme. A kezdeti bénultság után felpattantam, beletöltöttem néhány csepp italt. Csuklott, majd visszatért belé az élet. - Ne hagyjon egyedül! És Marshát se. Ugye, vigyáz ránk? Ő itt ólálkodik körülöttünk... jaj, megöl engem is és Marshát is... Megöl, mert... - Csuklott még néhányat, aztán felpattant és elfutott. Éreztem, hogy a meleg este ellenére libabőrös lesz a hátam."