A fény túlsó oldalán

Azzal a szándékkal nyújtom át ez írásművemet a tisztelt olvasónak, hogy az életem tükrében felvillantott epziódokon keresztül képeket kapjanak egy jobb sorsra érdemes embercsoportról. A fénytelenség zsarnok porkolábja által gúzsbakötve, ős is éppen úgy éreznek, élnek, mint sokan mások. Közülük sokan a látóktól is elvárják legalább képletes szabadulásukat az "örök homályból"; s hogy megismerkedjenek egy nagyszerű, odaadó, négylábú társsal, "aki" hűséges segítőkészségével megoldani látszik a gúzsbakötés első csomóit. Ajánlom művemet mindazoknak: akik sérült emberekkel foglalkoznak vagy foglalkozni kívánnak, függetlenül azok rokkantságának milyenségétől; akiknek családjában nemrég megvakult gyermek vagy felnőtt él; szülőkne, akiknek látás-sérült (vak vagy gyengénlátó) gyermekük van; akik balesetük folytán maradandó sérüléseket szenvedtek; és lelki válságba kerültek, akik alaposabban szeretnék megismerni a vakok életét; akik szeretnék tudni, mit jelent egy nagyszerű, segítő embertárs az arra rászorulóknak; akik tudni akarják, miként lehet kitűnő, megbízható állati "segítőt" nevelni, tanítani; akik tudni akarják, hogyan lehet szoros kapcsolatot kiépíteni egy ember és egy állat között; akik szeretik és becsülik a kutyát, és akik eddig semmibe vették vagy utálkoztak ettől a derék, hűséges társtól; okulásként ajánlom sorstársaimnak; végül kézikönyv gyanánt ajánlom az egészségügy mindazon dolgozóinak, akik a vakokkal és gyengénlátókkal foglalkoznak; akik elhivatottságot éreznek gondjaik iránt, vagy akiket munkájuk, hivatásuk a sérült emberekhez köt; akik tudni akarják, hogyan maradhat talpon sérülései mellett, minden gáncs ellenére is az, aki nagyon akar. Tiszta szívből ajánlom mindazokat, akik kíváncsiak arra, milyen az élet a fény túlsó oldalán.