A fekete hattyú

A fekete hattyú más, mint a fehér társai.Mindig is kívülállóként kezelték.Kiközösítették.Egyedül ringatózik a víz felszínén, amelynek tükrében ugyanazt a sötétséget látja, ami az ő szívében is tombol.A kirekesztettség nem engedett számára elfogadást.A fehér tollak gyűrűje mindig szétnyílik körülötte, mintha jelenléte foltot ejtene a tisztaságon.A vágy, hogy tartozzon valahova, minden másodperccel egyre múlandóbb reménnyé formálódott.Lelkében ott él a magány, mely változásra áhítozik.Sóvárogva keresi a helyét a többiek közt... Mégsem lelhet társra soha.Mégis...A fekete tollak, nem hibát, hanem olyan szépséget rejtenek, amely nem a megszokásban, hanem az egyediségben gyökerezik.Különleges... mert más.És ebben a másságban rejlik valódi fensége.Ardynt az iskolai kegyetlenség formálta. Szavak, amik a pengénél mélyebbre vágtak. Tettek, amelyek darabokra zúzták. Ám minden seb lassan fegyverré vált. Most már nem az a fiú, akit megtörtek. Hanem a csendben lappangó ítélet. És amikor eljön az idő... a vér mossa majd tisztára a múltját.