A dualizmus kori emlékezetőrzés - Az emlékezet forrásai

A kiegyezéssel egy olyan új időszak kezdődött, amelyben a mintának tekintett nyugati modellekhez méltó, azzal egyenrangú önazonosságtudatot, múltértékelést és jövőképet kellett megteremteni. Ekkor fogalmazódtak meg a hazafiság, a magyarság, a hősiesség modern kori jegyei, és általában az előremutató eszmeiség értékrendje. A kötet tanulmányai bepillantást engednek a korszak egyes területeire, bemutatva a folyamat jellegzetességeit. A változás együtt járt a transzcendens tér egyre általánosabb meggyengülésével. Ezért a hazai művészeti élet képviselői élen jártak az eszmei tartalmaknak megágyazó érzelem, képzelet és emlékezet (értékhagyományozás) kialakításában. Azonban a korabeli emberek többsége még vallásos volt, így Istenhez és egyházukhoz való viszonyukon keresztül élték meg a valóságot. A kultuszképzésben szintén járatos keresztény felekezetek is felismerték a kor igényeihez igazodó emlékezetformálás értékteremtő, szervezetfenntartó szükségességét. A korlátozott függetlenség időszakában hangsúlyosabb országmegtartó üzenettel bírt az önfeláldozást is jelentő honvédelem. A polgárosodás egyik főszereplőjévé lépett elő az államférfi, aki kiérdemelte az utókor tiszteletét. A vezetői teljesítmény reprezentációjának látványos eleme volt a ló - a paripa, amely a magyar történelem dicsőséges küzdelmeiben győzelemhez segítette gazdáját. A 19. században pedig az útjára induló versengő szellemet is megjelenítette a lóversenyek alkalmával. A könyvben szereplő elemzések számos érdekes szempontot kínálnak a kor alaposabb megértéséhez.