A bölömbikák éjszakája

Ismerős világ tárul az olvasó elé, az a sajátosan márquezi csodavilág, mellyel a Száz év magányban találkozott először a magyar olvasó. A motívumok és a képek műről műre vándorolnak, hősei, színhelyei rendszeresen visszatérnek: a kolumbiai író úgy beszél alakjairól, ahogy baráti társaságban szoktunk távollevő, közös ismerősökről. Úgy is mondhatnánk: a Száz év magány total planban mutatja be García Márquez világát, a novellák pedig közelképekben a legérdekesebb részleteket. Mi is ennek az írói világnak a titka? Tán az, hogy García Márquez úgy számol be csodálatos, valószínűtlen dolgokról, mintha a legtermészetesebb események lennének, ugyanakkor körülményesen, a rendkívüli történéseknek kijáró áhítattal és alapossággal ír le mindennapos apróságokat. Ezzel teremt sajátos belső feszültséget és sejtelmességet. TARTALOM A bölömbikák éjszakája 5 Isabel monológja, miközben az esőt nézi Macondóban 13 Kedd délután 24 Egy ilyen nap 35 A mi falunkban nincsenek tolvajok 40 Baltazar csudálatos délutánja 80 Montiel özvegye 92 A szombat utáni nap 102 Művirágok 137 A Mamá Grande temetése 146 Az eltűnt idő tengere 172 Öregúr - hatalmas szárnyakkal 200 A világ legszebb vízihullája 212 Jó Blacamán, a csodaszeres 222 A kísértethajó utolsó útja 238 A szenátor, a lány és a halál 247 Hihetetlen és szomorú történet az ártatlan Eréndiráról és lelketlen nagyanyjáról 260 Gabriel García Márquez 335