A boldogtalanság művészete I-II. (Millenniumi könyvtár 142-143.)

A "magyar parlagi Don Juan", regényét az ötvenes évek második felében írta Kolozsvári Grandpierre Emil. Hőse, Pereszteghy Olivér, jellegzetes dzsentriszármazék, aki újságírói hivatása folytán jut el az ország különböző tájaira, és bonyolódik törvényszerűen különböző szerelmi kalandokba. E magyar Don Juan érdekes személyiség, mert kiterjedt szerelmi életét nem valami elemi erejű erotománia jellemzi, hanem egy szinte olajozottan működő szerelmi gépezet, amely nincs igazi érzelmi kapcsolatban azzal a személlyel, akire esetenként szexuális érdeklődése irányul. A regény bonyolult lélektani jelenséget ábrázol, hőséből teljességgel hiányzik mindennemű romantika, de mégsem valami brutális és gátlástalan szoknyapecér, aki pusztán szexuális kalandok halmozására törekszik. Ez a tartózkodó, úri modorú újságíró tulajdonképpen képtelen az igazi örömre. A szerelmi ködlovag bolyongásai a két világháború között Magyarország viszonyai között egy groteszk írói fintorral a házasság révében érnek véget, amit csendes sorscsapásként vállal a boldogtalanság művésze.