A Rózsa utcától Nakonxipánig

Péntek Imre írásain érezni lehet, hogy amit ír, és ahogyan a tárgyairól ír, az fontos a számára. Mindig tekintettel van a másik szerző tehetségére, lehetőségeire, hogy pályatársát megértse, hogy méltányolni tudja az ambícióit, azt, hogy az adott körülmények között képes volt-e nyomot hagyni akár egy kisebb közösségen, akár a magyar kultúrán. Péntek Imrét az odaadó elfogadás, a költői érzékenység, a másik művészetébe való beleélés jellemzi. Hat évtizedes munkássága során sok költőt, írót és képzőművészt bátorított, sokuknak adott ösztönzést; az ő rokonszenves mentalitása az, hogy nagyon odafigyel az alkotóra. Örül annak, ha fölfedez a saját számára valakit, ha valakinek a pályája új hajtásokkal gazdagodik. E kis füzetben, amelyben fiatalabb zalai pályatársának, Mohai V. Lajosnak a könyveiről írott kritikáit, jegyzeteit gyűjti egybe, az írói szolidaritás eleven példáját nyújtja