A Jászság társadalma, népessége és gazdálkodása a XVI-XVII. Században

A kultúrakutatás gyökerei több társadalomtudományba kapaszkodnak. Az elemzési módszer fő jellemzője a kultúrának és az azt hordozó társadalomnak együttes, sokszempontú, multidiszciplináris megközelítése. Ezzel a kötettel egy ilyen tág szemléletű, változatos tematikájú sorozatot indít el az Akadémiai Kiadó. A sorozat első kötete történeti néprajzi monográfia hazánk egyik jellegzetes kultúrájú tájáról, a Jászságról. Az ELTE Néprajztudományi Doktori Iskolájának keretében 2002-ben megvédett PhD-disszertáció a fent említett tájon élő közösségek mai kultúrájának késő középkori, kora újkori gyökereit vizsgálja. A 13. század közepén betelepült, az iráni nyelvcsalád egyik ágának nyelvét beszélő közösség a magyar társadalomba történt beilleszkedésének több évszázados folyamatában a magyar történelem viszontagságos évszázadaiban számos kulturális változást, átalakulást élt át: harcosból földművessé, pásztorrá, kereskedővé vált, nyelvet cserélt, magába olvasztotta beköltözőket, a változó körülményekhez alkalmazkodva őrizte középkori eredetű kiváltságait. Ezen kiváltságok jelentették azt a közösségszervező erőt, amelynek eredményeként a változások sorozatából egy új kulturális egység, a ma ismert Jászság létrejött a 18. században. A kötet a török hódoltság időszakának fentebb említett jelenségeit tárgyalja, mélyfúrásszerűen vizsgálva a gazdaság és a migráció kérdéskörét.