A Cigarettás

Pollágh Péter legújabb kötete, A cigarettás a 79-es szám bűvöletében keletkezett, s számmisztikus tereit e szám képzetei határozzák meg. Pollágh 1979-ben született: kötete talán reneszánsz hagyományok szerint ennek az évnek és (misztikus) következményeinek állít emléket. A szám azonban emberi találmány, csak akkor telik meg tartalommal, ha hozzárendelésekkel telítődik. És hozzárendelésekben itt nincs hiány: ,,eljátszom én / 79 gyermekét", a nyelv-autó ,,79 sebességes", a kukás ,,szürke kézzel / visz 79-be", de ,,nincs tejszín, mert / menni kell, 79 messze" és így tovább a 79-es villamosig. A 79-es mindig a természetes létállapotból kizökkenő, nyelvileg nehezen megragadható fordulatok idején válik fontossá: a fordulat után azonban teljes természetességgel olvad bele a létezésbe. A Pompeji című vers unikális bravúrok sorozataként lép be a 79-es láncolatba: ,,Ömlik a piros szó, / ez nem láva: 79, Pompej." A ,,szóárvíz" természetesen a szöveg szótestei-nek megváltozásait kezdi el regisztrálni (láva, lárma, Pompej, pompa, feltálalja, fetalálja stb.), miközben kipróbált struktúrák stigmatizált jelenlétével is találkozhatunk a szöveg testén, főleg önmagukból kiforduló intertextusok, allúziók formájában, melyek azonban nem szükségszerűen intellektuális megnyilvánulások. A szókincs képzettömböknek rendelődik alá, melyek egymásra rakosgatható rétegekként működnek. A helyesírás vagy a nyelvhelyesség tudatosan értelemcentrikus, és fókuszált megközelítésmódjával szemben ezért válik lehetségessé a csoportasszociativitáson alapuló másik vagy harmadik értelem. A 79 azonban agresszívvé válik, és szövegteret hódít magának ott is, ahol értelemszerűen meglepetést tud okozni a standard, normatív logikának, s így dadaista vagy futurista konstellációkat gerjeszt, például: ,,79 kávéba belelógatom". Itt azonban nem a képzet meglepetésszerűsége hat, hanem a 79-es vándorlásának kötetegészre érvényes narratívája. A cigarettás arcát ,,átküldték pár szivárványon", mégsem tud kiszínesedni, örök szürkeségre kárhoztatott, hiszen a füst köde burkolja, rejti identitását. Ez a rejtőzködés azonban nem teátrális vagy filmes gesztus, hanem épphogy az identitás része, s metaforikus értelemben jelképezi Pollágh szöveggenerálási technikáinak nyelvi identitásra vonatkoztatható gesztusait is. Itt mintha a sorok közül minduntalan cigarettafüst törne elő. Pollágh Péter költészetének alapvető vonása, hogy a létről szóló beszéd nyelvi természetét kiaknázva kísérli meg felépíteni a vers teljes struktúráját. A szavak olykor szinte parthenogenézissel szaporodva követik egymást (például: ,,A haja hajnal") vagy teremtenek hangzásmintát a vers szövetén belül. A szöveg, a szó fizikai valósága, azaz teste kerül előtérbe, s ezáltal képződnek meg olyan effektusok, melyek a jelentést hivatottak kordában tartani.