A Brit Birodalmon keresztül I.

Indiáról gyermekkorom óta álmodoztam. Több izben, midőn már az útra készen voltam, előre nem látott akadályok merültek föl, és tervem dugába dőlt. Sétám-ban a világ körűl, a mely munkám tiz év előtt jelent meg, kifejeztem szándékomat, hogy e mesés országot meglátogatom. ezen kötelezettséget csak magammal szemben vállaltam el, az igaz, de tanúk előtt. Vajjon eleget teszek-e neki vagy nem, első föld körűli utam olvasóira nézve talán egészen közönyös lehet; a gondolat azonban, hogy e magamnak adott szavamat be nem váltom, gyakran elfogott; midőn pedig időnként Rómában megfordultam, valahányszor könyvtáram egy bizonyos polcza előtt elhaladtam, a melyen több szép kötésbe foglalt Sétám és fordításai állottak, a melyekkel megtiszteltek: mindig bizonyos szemrehányást éreztem. Édes elégtételt nyujtottak ugyan e kötetek a szerző hiúságának, de ez érzelmeket mindig bizonyos belső elégületlenség zavarta meg. Hogy ennek véget vessek, a könyveket a terem egyik szögletébe állíttattam, a hol nem ötlöttek többé szemembe. Ma reggel a véletlen hozzájok vezetett; a mint megpillantottam, ugyanazon kellemetlen érzelem fogott el. Ekkor eltökéltem, hogy a gangeszi félszigetre azonnal megindulok. Minden okos utazó, mielőtt megindulnak, megvizsgálja málháját, és ha a tropikus vidékek veszélyeivel akar szembe szállani, a maga személyét is. A kofferek jó állapotban vannak, és a mi az egészségemet illet, Aesculap látta és megvizsgálta; Aesculap azt találja, hogy az adott körülmények közt, az öreg kor e nagy utat megbírja. Induljunk tehát Indiába; de ne menjünk a rendes úton, a Szuez-csatornán keresztül. Térjünk vissza inkább a régi ösvényekre. Kerüljük meg a Fokföldet, vagy még jobb lesz, állapodjunk meg rajta. Utunk programmjához hozzácsatoljuk még Ausztráliát és Kanadát, és így megteszszük csaknem egészen az utat "a brit birodalmon keresztül"