80 nap alatt

...na most, kedves Olvasó, nem menekülsz, mert tudd meg: ezt a könyvet direkt Neked írtam, mert sejtem, mit sejtem: tudom, ne is próbáld tagadni, hogy szeretsz nevetni, nem, nem kuncogva, hanem hangosan, kacagva, nagyokat röhögve, mindegy, hogy villamoson ülsz éppen vagy trolibuszon, metróban vagy buszon, biciklin vagy elektromos rolleren, lóháton vagy hintalovon, orvosi rendelőben vagy kormányhivatalban, késésben levő vonaton vagy fapados repülőgépen, mentős helikopteren vagy az ISS felé tartó űrhajóban, az sem érdekel, ha megszólít a melletted álló irigy utastársad, pilótád vagy asztronauta barátod, beteg sorstársad vagy egy stewardess, hogy ugyan áruld már el, mit olvasol, kinek a könyvét bújod, sőt örülsz is neki, örülsz a kérdésnek és fülig érő szájjal mondod, hogy Nagy Bandó könyvét olvasom, és hidd el, ez a pasi tutti, hogy nem normális, mert olyanokat talál ki, ami neked eszedbe sem jutna, pedig épp a nevetésed bizonyítja, hogy van humorérzéked, de akkor is, szóval ennek a fickónak másképp tekervényezték az agyát, mert úgy játszik a nyelvvel, hogy mondatonként kell nevetnem, és magamban mindig azt mondom, irigylem a poénjaiért, azért, ahogy kiforgatja és másképp használja a szavakat, az meg már csak ráadás, nemcsak nevettet, de gondolkodtat is, na jó, legyen elég ennyi, ha ennél többet akarsz, vedd meg, én nem bántam meg...