4 db könyv Magyarország történetéről a II. világháborúban: Leventesors 1944-1948 + Háború van, háború! - Újabb szemelvények Magyarország második világháborús történetéből (1941-1945) + A Nemzetgyűlés elnöke volt + "

Leventesors 1944-1948 Az Arany János Református Tanítóképző igazgatója, Vánczi Ferenc döntése alapján Nagykőrösön - 1944. szeptember 28 - án, számunkra teljesen váratlanul - az iskolában befejeződött a tanítás. Ennek oka a háborús események alakulása volt. ,,Elbúcsúztunk egymástól, az iskolától, tanárainktól, a várostól, és hazaindultunk a lakóhelyünkre. (...) Hazaérkezésem után olyan híreket kaptunk, hogy behívják leventének a községben lakó 1925 - 1926 - 1927. években születetteket. Elviszik őket az ország nyugati részébe, erődítményeket építeni. A hír nemsokára beigazolódott. Falragaszokon hívták fel a figyelmünket a kötelezettség teljesítésére. Pár napra rá megjött a behívó mindenkinek..." Maga a levente intézmény főként azt a célt szolgálta, hogy - elsősorban a sport terén - megadja azt a fizikai nevelést, ami az ifjúságot egy esetleges háborús szolgálatra is felkészíti és megedzi. Ezen kívül kialakította a tudatos nemzeti érzést is. A Honvédelemről szóló 1939. évi II. tc. az iskolai ifjúság részére kötelezővé tette a leventeképzést. A kormányzó pedig 1941. július 18 - án rendeletileg a Legfelsőbb Elhatározás útján az ifjúság katonás szellemű neveléséről és a testnevelés erőteljesebb végrehajtásáról címmel adta ki szabályozását. A leventeképzés az alábbi feladatokból állt: * Valláserkölcsi alapon nyugvó, katonás, hazafias nevelésből. * Testnevelésből és egészségápolásból. * Katonai előképzésből és légvédelmi oktatásból. * Öntudatos állampolgári életre nevelésből. * Az iskolában szerzett műveltség bővítéséből és emeléséből. A képzést az ifjú leventék korához, szellemi adottságához és fizikai erőnlétükhöz szabályozták. Háború van, háború! - Újabb szemelvények Magyarország második világháborús történetéből (1941-1945) Tartalom Az 1941-es magyar-jugoszláv háború politika követkeményei 7 Benes-Sztálin-Molotov-tárgyalások Moszkvában, 1943. decemberében (Dokumentum) 22 Lakatos Géza beszámolója miniszterelnöki tevékenységéről a Szálasi-rendszer rendészeti szervei előtt 34 A Magyar Kommunista Párt és a budapesti ellenállás 54 A magyar-szovjet fegyverszüneti tárgyalások (1944. október) 63 A 2. hegyidandár átállási terve (1944. október-november) 80 A debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulásának előkészítése 89 A debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány és az új hadsereg 112 A szovjet hadikövetek halála Budapest határában 1944. decemberében 129 Jegyzetek 151 A Nemzetgyűlés elnöke volt - Varga Béla vallomásai életútjáról, 1991-ben / Kilenc évtized a 20. századból Kilencvenhárom éves korában, 1995-ben Budapesten hunyt el Varga Béla, a Magyar Nemzetgyűlés egykori elnöke, pápai prelátus, címzetes nagyprépost, kanonok, a világháborús menekültügy kiemelkedő alakja. A politikus-pap kilenc évtizedes életútja a magyar történelem sorsfordulókkal és megpróbáltatásokkal terhes, nehéz korszakait ívelte át, ő maga nagy események közeli tanúja, gyakran tevőleges részese volt. A világháború után a magyar kommunisták szovjet típusú hatalomátvételének idején - életét mentve - kényszerűen az Egyesült Államokba távozott. Azon nagyon kevés számú emigráns politikus közé tartozott, aki az idegenben töltött ,,árnyéklét" évtizedei alatt mindvégig megőrizte tekintélyét és elismertségét, nemcsak a különböző hullámokban kiérkezett magyar csoportok körében, hanem a befogadó ország vezető politikusainak körében, sőt, még a különböző oldalon álló itthoni politikai szereplők között is. Az új, szabadon választott magyar Országgyűlés 1990-ben nagy elismeréssel és lelkesedéssel fogadta a negyvenhárom esztendei távollét után hazalátogató Varga Bélát. Aztán 1991-ben az idős politikus végleg hazatért. Ekkor ragadta meg az alkalmat Kapronczay Károly történész, szerkesztő, hogy a már beteg emberrel többórás beszélgetéseket folytasson, visszatekintve életútjára, politikai pályájára. A tucatnyi magnószalagra rögzített anyag rendkívül becses, hiszen nemcsak bepillantást ad a huszadik századi magyar történelem rejtett vagy kevésbé rejtett mozzanataiba, hanem egyúttal megismertet egy olyan egyéniséggel, akit emberi tisztasága és rendkívüli jellembeli szilárdsága mindenkori tiszteletre érdemesít. "...ketrecbe engem zártak..." - Almásy Pál altábornagy, dr. Aranyi Sándor orvosi ezredes és Kéri Kálmán volt vezérkari ezredes vallomásai A könyv hőse három főtiszt: Almásy Pál altábornagy, akit kétszer ítéltek halálra, Aranyi Sándor orvosezredes és Kéri Kálmán volt vezérkari ezredes, az I. Magyar Hadsereg vezérkari főnöke, aki parancsnokával, Dálnoki Miklós Béla vezérezredessel átment a szovjet csapatokhoz, Horthy 1944. okt. 15-i proklamációja után. Almásy és Aranyi résztvett a katonai ellenállásban, megjárta a nyilas Számonkérő-szék vallatócelláit, a sopronkőhidai börtönt, Aranyi orvosként tanúja volt Bajcsy-Zsilinszky kivégzésének. A felszabadulás után mindhárman továbbszolgáltak, aztán következtek az újabb börtönök. Katonapolitika, ÁVH: előzőleg Kéri Kálmán, Mehlisz - Sztálin egyik bizalmasa, a Pravda volt főszerkesztője - intriákái következtében megfordult az NKVD-ében is. Almásy és Aranyi az úgynevezett tábornokperben állt újra hadbíróság elé: Almásy halálos ítéletét kegyelemből újra életfogytiglanra változtatták, Aranyi Sándor "bűne" az ellenállás idején Sólyom Lászlóval kötött barátsága volt s egy fénykép, amely néhány nyugati orvostiszt társaságában örökítette meg. Kéri Kálmán, mivel még koncepciós vádat sem tudtak összetákolni ellene, Recskre került, a tábor feloszlatásáig a legkeményebb sors jutott neki, a büntetőbrigád vezetője volt, az örök bűnbak. Regénybeillő sorsok, mindeddig ismeretlen történelmi tények, események, szereplők Radó csendőrszázadostól Péter Gábor ÁVH-s tábornokig - az interjúsorozat Ferenc József császár és király temetésétől az ötvenes évek végéig a magyar történelem olyan pokoli bugyraiba enged bepillantást, amelyekről a nyíltság, a "múltat be kell vallani" erkölcsi parancsa ellenére is nagyon keveset tudunk.