2 db magyar művelődéstörténet: Magyarország művészeti emlékei + Reformkori magyar városrajzok

Genthon István: Magyarország művészeti emlékei. 240 magyar műemléket mutat be ez a könyv 352 fotón. A magyar építészeti emlékek színe-javát gondos válogatás jelölte ki. Nagyjában-egészében még Genthon István volt a válogató, s alighanem ez volt az utolsó művészeti munka, amellyel foglalkozott. Genthon hirtelen halála után Dercsényi Dezső vállalta, hogy az eredeti elképzelések szellemében befejezi a művet. A magyar művészet fejlődésének leglényegesebb szakaszait és sajátosságait a bevezető foglalja össze, a fényképekhez csatlakozó leírások pedig áttekintést nyújtanak az emlékek történetéről, alkotóiról, építési periódusairól. A tájékozódást a tárgyalt művek kronológiai jegyzéke és névmutató könnyíti meg. Antalffy Gyula: Reformkori magyar városrajzok. A kötet az ország mai területén levő városaink 150-160 évvel ezelőtti képét mutatja be, korabeli dokumentumok, emlékezők följegyzései, helyi krónikások jelentései, s úti élményeiket közlő újságírók híradásai, tudósításai nyomán. A reformkorszak, történelmünknek ez az egyik legtermékenyebb negyedszázada, a nemzeti öntudatra ébredés jegyében a honismeret iránt is felszította az érdeklődést. A Pesten egymás után létesülő folyóiratok - a Regélő, az Athenaeum, a Társalkodó, a Honderű, az Életképek, a Pesti Divatlap, meg a többiek - rendszeresen küldték vidékre munkatársaikat, akiknek beszámolóiból sok színnel és aprólékos részletességgel elénk tárul a magyar városok múlt század eleji képe, s lakóiknak életformája. A fővárosi hírlapírók útirajzait, városportréit hatásosan egészítik ki a pest-budai folyóiratok, divatlapok vidéki levelezőinek jelentései, amelyek elsősorban társadalmi eseményekről adnak hírt, s ezzel igen érzékletesen járulnak hozzá a lakosság életkörülményeinek, a városkultúra kibontakozásának megismeréséhez. A pesti lapok utazó munkatársainak és vidéki levelezőinek tudósításaiból elénk táruló reformkori városrajzokat éppen a népélet mozgalmas, sokoldalú ábrázolása teszi elevenné. A \"Reformkori magyar városrajzok\" nem művelődéstörténeti szakmunka, inkább lebilincselően érdekes olvasmány. Ugyanakkor a múlt század első felére vonatkozó temérdek korabeli adat és anyag közreadásával segítségére lehet a mai helytörténészeknek is.