---

A Miss Marple sorozat 3. és 5. része + A Hercule Poirot sorozat 8., 10., 35., 36. és 37. része + a szerző egy önállóan megjelent műve. Holttest a könyvtárszobában (Miss Marple 3.) Agatha Christie-nek, a páratlanul és tartósan népszerű angol detektívregény-írónőnek a népszerűsége indokolt, mert nem mindennapi ötletességgel és pengeéles logikával állítja fel a bűntények képletét, és vezeti le a csattanós megoldásig. Ebben a regényében a megfejtendő képlet a következő: hogyan került egy ifjú, szőke táncosnő estélyi ruhás holtteste a tiszteletre méltó, idős ezredes és házasember könyvtárszobájába? Ő ölte meg, vagy másnak állt érdekében, hogy ilyen látszatot keltsen? És ha igen, miért? Mi lehetett az indítéka a teljesen homályos körülmények között elkövetett bűncselekménynek? És összefügg-e ez a gyilkosság a diáklány erőszakos halálával, amely néhány nappal később derül csak ki? Sok neves, tapasztalt rendőr nem találja meg a nehéz kérdésekre a választ, de a józan, ravasz Marple kisasszony amatőr nyomozói munkáját végül is siker koronázza... Gyilkosság meghirdetve (Miss Marple 5.) "Ezúton tudatjuk, hogy október 29-én, pénteken du. fél hétkor a Little Paddocksban gyilkosságot fognak elkövetni. Minden külön értesítés helyett." A felettébb különös és morbid hirdetés Chipping Cleghorn városka helyi újságjában, az aznapi Gazette-ben jelenik meg. A címként feltüntetett hely lakója, Letitia Blacklock - több más olvasóval együtt - értetlenül áll a közlemény előtt. Pénteken fél hét előtt pár perccel Miss Blacklock több ismerőse is "váratlanul" betoppan az idősödő hölgyhöz - hajtja őket a kíváncsiság, nehogy kimaradjanak egy formabontó partyról vagy egy izgalmas gyilkosos játékról. Ahogy az óra elüti a fél hetet, a kedélyes összejövetel véresen komolyra fordul: három lövés dördül, majd egy ismeretlen alak terül el a földön - holtan. Még szerencse, hogy Miss Marple is éppen a környéken tartózkodik... Lord Edgware meghal (Hercule Poirot 8.) Lord Edgware kellemetlen különc - legalábbis felesége, a gyönyörű színésznő, Jane Wilkinson szerint. Ráadásul elválni sem hajlandó, pedig évek óta nem élnek együtt. Mi lehet a megoldás? Jane Wilkinson rögtön kettőt is tud. Elküldi Hercule Poirot-t, hogy beszélje rá férjét a válásra, vagy kénytelen lesz ő odamenni egy taxival és megölni. Poirot felkeresi a lordot, természetesen Hastings kapitánnyal együtt, és döbbenten hallja: a lord már fél éve megírta feleségének, hogy meggondolta magát és hajlandó elválni. De az asszony azt állítja, sosem kapta meg a levelet. És másnap este Jane Wilkinson odataxizik Lord Edgware házához, bemutatkozik az inasnak és besétál. Reggel a lordot holtan találják. Csakhogy tizenkét ember egyöntetűen állítja: pontosan abban az időben, amikor állítólag Edgware-nél járt, Jane Wilkinson velük vacsorázott egy gazdag, színházkedvelő férfinál, London mellett. A vacsoraasztaltól csak néhány percre távozott, amikor telefonon keresték. Lord Edgware halálát pedig sokan áhították. De vajon ki cselekedett? Poirot mindig azt mondta, kudarcként tartja számon ezt az ügyet, mert csak egy, az utcán véletlenül meghallott mondat segítségével tudta kibogozni. Gyilkosság az Orient expresszen (Hercule Poirot 10.) A történet a szerzőtől megszokott módon rendkívül csavaros, a feszültség oldalról oldalra nő, a megfejtéstől pedig leesik az állunk. A kor olvasóinak azonban még egy szempontból különleges élményt jelenthetett a regény: a cselekménybe ugyanis Agatha Christie beépítette az évszázad bűnügyének nevezett, brutális gyermekgyilkossági esetet, mely "a Lindbergh bébi elrablása" néven híresült el világszerte. A híres Orient expressz a hóban vesztegel. Az egyik utas holtan fekszik a kabinjában, testét tizenkét késszúrás járta át. Az ajtó belülről zárva. A vonaton tizenkét utas maradt, a legkülönbözőbb társadalmi osztályból és nemzetiségből, ám mind egyre idegesebbek. Vagy van más is, ami összeköti őket? Hercule Poirot, a legendás nyomozó csak a kis szürke agysejtjeire támaszkodhat a hóviharban rekedt luxusvonaton. Egyetlen dolog biztos: a gyilkos az utasok közt van, és Poirot-nak meg kell találnia, mielőtt újra lesújt... "Mivel lehetetlen dolog nem történhetik meg, ezért be fog bizonyosodni, hogy a látszat ellenére a lehetetlen mégsem lehetetlen." A harmadik lány (Hercule Poirot 35.) Hercule Poirot épp reggeli csokoládéját kortyolgatja és következő lépésén gondolkozik, mikor inasa, George, egy meglehetősen zavart lányt jelent be, aki egy olyan gyilkosságról akar beszélni vele, amelyet ,,lehetséges, hogy elkövetett". De hogyan lehet valaki bizonytalan egy általa elkövetett gyilkosságban? A rejtély megoldásához hippiken, festőkön és Afrikából hazatért kalandorokon keresztül vezet az út - de bármilyen idegennek is tűnjön a hatvanas évek bohém londoni miliője Poirot-tól, kedvenc szeleburdi krimiírónőnk, Ariadne Oliver és a legendás kis szürke agysejtek most is a segítségére sietnek... ,,Nagy levegőt vett, Poirot-ra nézett, majd elkapta a tekintetét róla, végül kifakadt: - Maga túl öreg. Senki nem mondta, hogy maga ilyen öreg." Halloween és halál (Hercule Poirot 36.) Mrs. Drake Woodleigh Common-i házában mindenszentek előestéjén halloween-partit rendeznek. Ez idő tájt a kisvárosban vendégeskedik az ismert krimi-írónő, Mrs. Ariadne Oliver is, aki szintén segédkezik Mrs. Drake-nek a gyerekzsúr előkészületeiben. A sürgés-forgás közben a tizenhárom éves Joyce Reynolds azzal henceg Mrs. Olivernek és a többi gyereknek, hogy régebben ő már szemtanúja volt egy igazi gyilkosságnak. A jelenlévők, kivétel nélkül, csak egyszerű szájhősködésnek tartják Joyce állítását, egészen addig, amíg a zsúr végén holtan nem találják a kislányt. A könyvtárszobában valaki az almahorgászáshoz használt vödör vízbe fojtotta. Mrs. Oliver régi barátjához, a zseniális Hercule Poirot-hoz fordul segítségért. Az elefántok mindenre emlékeznek (Hercule Poirot 37.) Bár a Poirot-történetek kissé hóbortos krimiírónője, Mrs. Ariadne Oliver szívből utálja az irodalmi eseményeket, kivételesen mégis elcsábul egy bankettnek - de rögtön meg is bánja. Előkerül ugyanis keresztlánya leendő anyósa, a ritka ellenszenves Mrs. Burton-Cox, és feltétlenül tudni akarja, milyen körülmények vezettek leendő menye, Celia szüleinek kettős öngyilkosságáig. S bár a tragédia óta már rengeteg idő eltelt, Mrs. Oliver nemcsak Hercule Poirot segítségében bízhat, de abban is, hogy az emberek, akár az elefántok, mindenre emlékeznek - csak meg kell találni őket... "- Az elefántok mindenre emlékeznek - mondta Mrs. Oliver -, de mi emberek vagyunk, és hála istennek, az emberek képesek felejteni." Az alibi Mrs. Argyle-t, a dúsgazdag, jótékony hölgyet, három leány és két fiú örökbe fogadó anyját holtan találják a nappalijában. Valaki piszkavassal szétverte a fejét. A rendőrség úgy véli, tudja, ki a tettes. Letartóztatják az egyik mostohafiút, Jackót, aki ellen vannak bizonyítékok - s akinek volna alibije, csakhogy az úrvezető, aki a gyilkosság időpontjában felvette a kocsijába, nem kerül elő. Jackót elítélik, és meghal a börtönben. Eltelik két esztendő. Dr. Calgary, a sarkkutató hazatér Angliába. Régi újságokat lapozva megdöbbentő hírre bukkan. Feltámadnak benne az emlékek. Két évvel azelőtti balesete, az amnézia... Tennie kell valamit. Dr. Calgary biztos benne, hogy a rendőrség tévedett. Cselekszik. Jackót törvényileg rehabilitálják. De a család nehezen elnyert békéje odavan. Mert ha nem Jacko, a fekete bárány a gyilkos, akkor ki? Csak a közvetlen környezet valamelyik tagja követhette el a szörnyű tettet. De kicsoda? A szelíd, tudós férj? A ragaszkodó, fiatal titkárnő? A cseléd? A lányok? A másik fiú? Még egy gyilkosságba és egy gyilkossági kísérletbe kerül, míg dr. Calgary levezekli ,,vétkét", és bravúros amatőr nyomozással felgöngyölíti az eredeti és az új bűnügyeket.