Winston Churchill

Tradíció nélkül a művészet pásztor nélküli birkanyáj. Újítás nélkül pedig egy hulla.” - Sir Winston Churchill Sir Winston Churhill: Savrola Metropolis Média Kiadó 23 évesen írta egyetlen regényét, a Savrolát: a színhely egy fiktív ország, Lauránia, ahol egy Antonio Morala nevű diktátor hatalomra kerülése nyomán lázadás tör ki. Igazi diktátorregény lenne Latin-Amerikában, ha mostanság íródott volna. Az ő ellenfele Savrola, aki az elégedetlenkedők élére áll és kirobbantja a forradalmat. Hamarosan azonban kicsúszik a kezéből az irányítás Érdemes kiemelni, hogy a kötet központi nőalakját, Molara feleségét, Lucille-t a szerző édesanyjáról, Lady Randolph Churchillről mintázta. Aki úgy összegzett a lakhatásról, hogy végeredményben a Ritz-ben olcsóbb A Savrola egy diktatúra végnapjainak története. Ugyanakkor olyan eseményeket és helyzeteket vázol fel, melyek a hatalomhoz vezetnek, megmutatva a buktatókat, amiket egy jó vezetőnek el kell kerülnie. Metropolis Media Kiadó Az író 18. században emelkedik nemesi rangra a családja, akárha egy Shakespeare királydrámából: őse udvaronc, diplomata, felségáruló és hadvezér. Szintén közeli rokona a motorja a XIV. Lajos katonai egyeduralmát megtörő európai katonai szövetségnek. A spanyol örökösödési háborút bízvást nevezhetjük családi ügynek is. Apja kis híján párbajozott a walesi herceggel, majd maga az angol királynő kijelentette róla, hogy elmebeteg, ennek ellenére sikeres playboy, híres, népszerű és sokak által gyűlölt politikus. Anyja ereiben indián vér is csörgött. A spanyol örökösödési háborúban, rokona és névrokona a francia sereg generálisa, mellesleg az utolsó Stuart uralkodó természetes fia. Lord Salisbury szerint apja - akiről már ismerjük az angol királynő, Victoria véleményét - teljesen őrült volt, aki tisztának tettette magát. Bár családja az Angliát birtokló néhány száz család egyikeként a főnemesség soraiba tartozik, a következő száz évben az angol történelemben semmilyen szerepet nem játszik. Ennek ellenére az angolszász jog és örökösödési rendszer miatt hősünk csak öreg korában kapja meg a térdszalagrendet és a „Sir” megszólítást. Íróként Nobel-díjat is kap. Többször él meg pusztán az írásaiból. Szeret festeni, történésznek tartja magát, de nem volt komoly tudós. Saját magát nevezi ki honvédelmi miniszternek, noha ez a poszt korábban Angliában nem létezett. Síkraszállt a harckocsi elterjesztése mellett, bár ezt pusztán hóbortnak tartották. Mikor politikusként megbukik, írói honoráriumából Kent grófságban házat vesz, kitanulja a kőművességet, viseltes filckalapjában verejtékezik, s rakja a ház falait. Még ahhoz is a ragaszkodik, hogy felvegyék az építők szakszervezetébe, amit a szakszervezeti vezetők meglehetősen rossz tréfának tartottak. Első gyerekkori képei az írországi időkből maradtak fenn, ahová apja fényes száműzetésbe vonult. Sir Winston Churchill A fiatal hadnagy komor fiatalságot élt át. Az iskolai gépezet be akarja darálni. Az iskola és az internátus maga volt a pokol a számára. 12 év alatt senkinek nem sikerült megtanítania vele egy szabályos latin mondatot, a középiskolába is tévedésből vették fel, hiszen matematikából és latinból üres feladatlapot adott be. Olyan sikertelen volt, hogy apja arra gondolt, semmi másra nem alkalmas, csak katonai pályára. Később Nobel-díjas lett, de kétszer is elbukott a kadétvizsgán. A lovassághoz ajánlották, ők még a gyalogságnál is butábbak voltak, a lovak pedig drágák. Családja azonban a gazdagok közt szegény volt, és a lovasságtól is meg kellett válni... Szivart, szállodát, harckocsit neveznek el később róla és két ujjával máig érvényes jelképet alkotott: a győzelem jelét. Mert huszonöt éves korára egész Anglia által ismert figura lett a hivatásos huszárhadnagy. Noha Európában béke honol , ő öt hadjáratban vett részt, megjárta Kubát, kétszer volt Indiában és szenzációs tettel, kiszabadított egy elrabolt brit páncélvonatot, fölrakta rá a sebesülteket és megmentette őket. Elfogták és az a vélemény keletkezett, hogy a búrok agyonlőtték. Néhány hét múlva érkezett a hír: sikerült megszöknie a fogságból. Ő volt Sir Winston Churchill, hadvezér, politikus és Nobel-díjas író. Eddig is sokat tudtunk róla. Portréját a magyar származású történész, John Lukacs fölnagyította azáltal, hogy publikációi által azt sugallja, hogy a második világháború első szakasza Hitler és Churchill személyes párviadala volt. Azzal adott át egy könyvet titkárának, hogy tegye el, Toby már kiolvasta. Toby a törpepapagája volt. Jock Colville, Churchill egyik személyi titkára elmesélte, hogy egyszer tizennégy papagájpiszkot számolt össze rab Butler kopasz fején, amikor Butler pénzügyminiszteri minőségében Churchill ágyánál üldögélve tanácskozott meg néhány költségvetési irányelvet a miniszterelnökkel, aki egyszerűen szeretett ágyban fekve dolgozni. Maga Butler egy korábbi, 1943- _____________________________________________ _________________________________________ ban Chequers-ben tett látogatásáról számolt be. S elmondta, hogy ágyban találta a miniszterelnököt, miközben Nelson, a macskája a lábánál összegömbölyödve aludt. Ez a macska- jelentette ki Churchill - többet tesz a háborús céljainkért, mint maga. Felér egy melegvizes palackkal, és üzemanyagot meg áramot takarít meg. A politika éppoly izgalmas, mint a háború, és éppolyan veszélyes is. Háborúban csak egyszer ölhetik meg az embert, a politikában viszont többször is. Jelentette ki állítólag Churchill 1920-ban. Ami azt illeti, neki magának még számos politikai halált kellett túlélnie. 1916-ban, az idő tájt, amikor a konzervatívok éppen rossz szemmel néztek rá, levelet írt az Oroszországba készülő Lloyd George miniszterelnöknek: Nehogy elsüllyesszék a hajóját, ha ugyanis magamra maradok, a kollégái menten felfalnak. Abban az időben, amikor Churchill még a Liberális Párt tagja volt, s Herbert Asquith-nek, a liberális miniszterelnöknek dolgozott, egy konzervatív képviselő beszélgetés közben kijelentette, hogy Asquith gonosz ember. Churchill elmerengett magában a miniszterelnökön és Atrhur Balfourt, az ellenzéki Konzervatív Párt vezért idézte fel, végül így válaszolt: Nincs igaza. Balfour gonosz és erkölcsös. Asquith jóságos és erkölcstelen. A Metropolis Media ősszel indult Nobel-díjas Klasszikusok sorozatának első kötete egy igazi különlegesség, Sir Winston Churchill magyarul eddig hozzáférhetetlen egyetlen szépirodalmi regénye, a Savrola. Churchill politikai munkásságát még az is ismeri, aki csukott szemmel és füllel ülte végig a történelemórákat, a britek máig a huszadik század legjelentősebb politikusának tartják, azt azonban már kevesebben tudják, hogy meglehetősen termékeny író és festő volt. Történeti munkái mint A második világháború vagy Az angol ajkú népek története - ma is érdekes és élvezetes olvasmányok, annak ellenére, hogy a történelmi tények terén olykor hagynak maguk után kívánnivalót, és hogy Churchill XIX. századra jellemző, úgynevezett whig történetírói - a brit birodalom különlegességében és kiválóságában mindenek felett hívő szemlélete rájuk nyomta bélyegét. Ezért a történetírói munkásságért kapta meg 1953-ban az irodalmi Nobel-díjat. Az életműben egyedülálló Savrola 1897-98-ban íródott, amikor Churchill a Malakandban állomásozó brit hadsereg kötelékében szolgált. Először 1899 májusa és decembere között, részletekben jelent meg a MacMillans Magazine-ban, majd egy évvel később, 1900-ban kötet formájában is kiadásra került. A regény mérsékelt sikert aratott, a kritika már akkoriban is többre tartotta Churchill haditudósítói munkáit, mint szépirodalmi próbálkozását. Tán ennek is köszönhető, hogy a Savrolát nem követték újabb regények. Az utókornak azonban a kötet nagyon is hasznos és érdekes adalék az ifjú Churchill gondolkodásának, politikai elképzeléseinek, elhivatottságának megítéléséhez. A Savrola egy elképzelt ország, Lauránia polgárháborújának története. Az ország egy véreskezű diktátor, Antonio Molara uralma alatt áll, aki ellen látszólag esélye sincs semmilyen felkelésnek, semmilyen politikai erőnek, kivéve egyvalakit: Savrolát. Ő a megfontolt forradalmár prototípusa, akit egy egész nép csodál, akinek a lábai előtt hever az előkelő társaság é