Weyer Szilvia

A könyvet születésnapomra kaptam, és nekem nagyon tetszett, szerintem a könyv lényege mindenkinek szól, és mindenkinek el kellene olvasnia.

Zseniális könyv! Megváltoztatta az életszemléletemet és most már jobban értékelem az életem.

Úgy gondolom, hogy ez a könyv csak azért lett ilyen felkapott, mert be volt tiltva, és amit betiltanak, abban biztos valami hatalmas igazság, magvas életbölcsesség lehet, amit anno féltek a balga emberek szeme elé tárni. Ez ebben az estben nem igaz. Nagy elvárásokkal vágtam bele a könyvbe, és hatalmas csalódás lett a vége. Az elején kedves ifjúsági regénynek indul, cseppnyi filozofikus felhanggal, ami a kötet harmadától átvált szánalmas szenvedésbe. A felétől már csak méla undort éreztem. Előttem már többen leírták a lényeget, rövid megjegyzésem; (spoiler) a kölkök ugye először csak ártalmatlan dolgokat kérnek a másiktól, aztán ez egyik pillanatról a másikba a projekt átcsap kicsinyes bosszúhadjáratba. Mindenki meg akarja torolni az őt ért veszteséget, sokszor nem is azon, aki miatt elszenvedte, hanem egy ártatlan társán. És míg valakinek levágják a haját, kiássák a halott testvérét, lemetszik egy ujját... az egyik lány még mindig azon siránkozik, hogy be kellett adnia a közösbe a kedvenc szandiját. Ezekkel az "adományokkal" egyébként az élet értelmét akarják megtalálni. Hangoztatják, hogy meg is találták... de mégis mi lenne az??? - A döglött kutya büdös? - A bosszú és mások megalázása célravezető? - Ha valakinek nem tetszik a véleménye, csak verjük agyon? Nekem kb. az jött le belőle, hogy a fiatalok nagyon jól megtanulták; ha valaki elvette a bringádat semmi gond, belezd ki a kis házi kedvencét, attól biztos nagyon szomorú lesz. Te meg röhöghetsz a markodba, hogy jól megadtad neki. Az író stílusa egyébként nem rossz, de a története közhelyes és primitív...és na mibe, hogy a megerőszakolt lány a diliházban köt ki.

Ez könyv biztosan nem 'semmi'! Leültem és alig pár óra alatt végeztem. Utána .. napokig keringtem, hogy felfogjam, megértsem, feldolgozzam, és többen kérdezték, mitől lettem holdkóros. Ezt a könyvet csak ajánlani tudom, mert ZSENIÁLIS!

Egy könyv, amelyet hazájában betiltottak, aztán alig egy év múlva már kötelező olvasmány volt, ugyanott. A magam részéről mindkét végpontot túlzásnak tartom, de kuriózumjellege nyilvánvaló. Biztos vagyok benne, hogy kevés könyv van, ami ennyire megosztja olvasóit, amelyről ennyire szélsőséges kritikák, vélemények, elemzések születnek. Tudom közhely, de ez a könyv tényleg más-más hatással van mindenkire, tényleg más-más következtetést von le belőle mindenki. Pár szót a történetről: egy dán kisvárosban a 14 éves Pierre Anton rádöbben, hogy a világon semminek nincs értelme, ezért úgy dönt, kivonul belőle, ami esetében azt jelenti, hogy felmászik egy közeli szilvafára és ott is marad! Osztálytársai elhatározzák, hogy bebizonyítják neki az ellenkezőjét. Létrehozzák a "Fontos dolgok halma"-t, az élet értelmének bizonyítékát, amibe mindenki köteles beletenni valamit, ami fontos számára. Amíg csak egy szandálról vagy bicajról van szó, nincs is különösebb probléma, de a srácok motivációja szép lassan, eleinte észrevétlenül, megváltozik. Minél nagyobb jelentőségű dolgot kérnek valakitől, minél nagyobb fájdalmat okoz megválni tőle, annál fájdalmasabbat követelnek a következőtől. És a pokol végül elszabadul... A legtöbb kritika arról szól, hogy a felnőtt társadalom, a szülők, tanárok hogy nem vettek észre semmit az egészből, csak mikor már késő volt. Miért nem tűnt fel senkinek egy gyerek, aki hónapok óta nem jött le a fáról és azok az események, amiket mindez kiváltott. Számomra nyilvánvaló a válasz: azért, mert ennek semmi jelentősége nincs a regény mondanivalója szempontjából. Olyan ez, mintha Kafka esetében azon vitatkoznánk, vajon biológiailag lehetséges-e, hogy egy ember bogárrá változzon! A regénynek semmi köze a valósághoz, realitáshoz! Mese, még ha a "tündér" jelző nélkül is. Tanmese, ha úgy tetszik... Ifjúsági regény a pontos a besorolása, de kontroll - vagyis egy felnőtt, akivel a srácok megbeszélhetik az olvasottakat - nélkül én a 18-as karikát mindenképpen kitenném rá! Fölötte viszont tényleg kötelező!

Nihilista és mégis értékek után kutat. Provokatív és elgondolkodtató. Hasonlítják A legyek urához, ami érthető, hiszen mindkettő a kontrollt vesztett közegről szól. A szerző hazájában, Dániában először betiltották, de ma már a kötelező olvasmányok egyike és ez rendben van, mert ezt a könyvet át kell beszélni, meg kell rágni, mint egy tananyagot. Kell mellé a kontroll. Egyébként van egy érdekes magyar vonzata is a könyvnek: a Budapesti Bábszínház bábadaptációként a világon elsőként színpadra vitte.

Van-e értelme az életnek? Tanuljunk, vagy másszunk fel a fára lábat lógatni és filózni? Mik az értékeink, amiket akár fel is áldoznánk? Meddig lehet elmenni mások megalázásában? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket boncolgat a könyv. Megrázó történet.