Victoria Clayton

A történet elején bepillantást nyerhetünk a balett táncosok hétköznapjaiba. Nem is gondolná az ember, hogy a csodálatos színpadi díszletek, jelmezek mögött, mennyi áskálódás, aljas hadművelet és megaláztatás zajlik. Kívülről minden csillogó-villogó a hétköznapi ember számára lenyűgöző, de mindez csupán látszat. Bevallom az eredeti cím sokkal találóbb, mert az egész történet arról szól, hogy hányféle akadályon kell átküzdenünk magunkat, mire megtaláljuk a szerelmet, önmagunkat, a megfelelő munkát, barátokat stb. Egy szó, mint száz, egy sor varangyos békát végig kell csókolgatni, mire rálelünk az igazira, bármi, vagy bárki legyen is az. Szokványos szerelmi történetként indul, ám ahogy átrágjuk magunkat az oldalakon rájövünk, hogy egyáltalán nem szokványos, valami történik, valami ott lebeg a levegőben, valami zavart kelt ebben a felállásban, valaki, vagy valakik rejtegetnek valamit. Próbálunk rájönni, de a tudatalattink annyira blokkolja a felismerést, hogy nem előbb, nem később, hanem a legvégső pillanatban robban ránk az igaz felismerés és jó nagyot szól. S hogy van-e benne végül igaz szerelem? Mindenképpen talán :)

Tetszik, hogy indít egy kérdéskört egy félelemmel, "rosszal", aztán tényszerűen indokol, megnyugtat és eloszlatja a kétségeket. Más állapot ez, és ennek örömteli megéléséhez nyújt egy kis segítséget ez a könyv.

Picit túldimenzionálják ezt a terhességet...de azért nem árt mindenre felkészülni.