Umberto Eco

A történet leegyszerűsítve egy középkori krimi, de Eco-ról lévén szó az egyszerű jelző semmiképpen sem helytálló. Szerkezeti és nyelvi szempontból A rózsa neve nem a legkönnyebb olvasmány. A történet kerek és jól követhető, de a megszokott disputák e könyvben is bőségesen jelen vannak, gyakran latin kifejezésekkel megtűzdelve. Viszont a szerzővel még csak ismerkedők számára mégis ez a legoptimálisabb választás, ugyanis Eco úgy vélte, itt az ideje megkönnyíteni az olvasóközönség dolgát, ezért átdolgozta a regényt. A 2012-es magyar kiadás mellé nem szükséges latin szótár, a fordítás köteten belül elérhető.

Kezdjük rögtön a negatívummal az értékelést! Eco hatalmas műveltséganyagot tett ebbe a regényébe, éppen ettől egy kissé túlírtnak tűnhet sok olvasónak; nem mindenki tudja és akarja követni azt a hihetetlen szellemi kalandot, melyre a szerző hívja olvasóit. Erénye viszont a regénynek az érdekességén túl az, hogy a detektívregény stílus magával ragad, viszont az is kiderül hogy ál-detektívregényről van szó, mivel itt a legnagyobb kalandok intellektuális szinten zajlanak. Később a valóság és a fikció határai leomlani látszanak, és mint oly sok posztmodern regényben, itt is metafikciók sorával van dolga az olvasónak. A keresztes lovagok, rózsakeresztesek, majd a szabadkőművesek legendáiról sok mindent megtudhatunk éppúgy, mint az összeesküvés elméletekről. Számomra a legnagyobb kalandot a történelem képzeletbeli újraírása jelentette, a permutációkkal történő szellemi játék. Eco könyvét azoknak adnám a kezébe, akik képesek megbírózni egy hatalmas műveltséganyaggal, majd élvezetet lelni a regény áltörténelmi és ál-detektívtörténeti jellegét leleplező metafikciókkal, majd avval, hogy miután a szerző minden összeesküvés elméletet leleplez, önmagát, valamint saját regényét is leleplezi. A kérdés az, hogy mi marad utána, azaz mit is olvastunk.

Nagyszerű könyv, valamikor láttam a filmet, de a könyv nagyszerűen érzékelteti a XIV. sz. elejének történelmét, az avignoni pápák túlkapásait, és a szerzetesrendek közötti hitvitákat. És tulajdonképpen egy nagyszerűen megírt krimibe ágyazva. Vilmos éa Adsó története bepillantást nyújt a bencés kolostorba, szerintem a részletes történelmi leírások, a latin magyarázatok, még jobban emelik ennek a történetnek a misztikusságát. Letehetetlen olvasmány.

Habár a könyv elsősorban humán területen írandó szakdolgozatokról szól, bátran ajánlom a természettudományos világszemlélettel rendelkezőknek is. Kiválóan rendszerezve, kutatói alapossággal megy végig pontról pontra a szakdolgozatírás lépésein, többször Eco-tól megszokott stílusú példákkal színesítve az állításait. Ráadásul a diploma megszerzése után is érdekes és hasznos olvasmány, hiszen a tanácsok nagy része ugyanígy vonatkozik cikkek, tanulmányok megírására is.

Nagyon élveztem a könyv izgalmas cselekményét. A reneszánsz szerzetesi élet mindennapjaiba tekinthetünk bele, megfűszerezve némi pikáns részlettel, néhány rejtélyes gyilkossággal. Itt-ott egy kicsit sok a leírás, de ez nem baj. Csak ajánlani tudom mindenkinek!

Nagyszerűen fokozza a feszültséget, a szerzetes életet élvezetesen mutatja be, a leírásai megelevenednek a fejünkben, a főhős a reneszánsz ember mintaképe! A bűntények, a titkok párosítva a tudomány és a könyvek szeretetével, egyszerűen letehetetlen olvasmány!

mesteri mese

Azért a filmben akadnak eltérések, pl.: Miklós kimaradt belőle. Lehet, hogy sok a leírás a könyvben, de ez megszokott, ha az ember könyvet olvas, nem? Egyébként nekem nagyon tetszett, megéri "átrágnia" magát rajta egyszer mindenkinek.

nekem nem tetszett, nem is olvastam végig, de akkoriban még kisebb is voltam. lehet, hogy valamikor megint nekiugrok...ha tehetném még nem értékelném, de mivel muszáj, ezért hármast kap...az arany középút! :))

Jó volt a könyv; izgalmas, fordulatos, volt 1 kis idő, hogy elgondolkodtam az igazságtartalmán, hogy vajon ez így vagy úgy volt-e. Ez pedig csak 1 kis agytornáztatás volt, és leginkább a könyv "detektív-regény mivolta" érdekelt! Nekem tetszett és ajánlani fogom, hogy olvassák el, 1szer el lehet!

Szerintem Eco-nak eddig ez a legjobb könyve.

Érdekes, hogy az előttem szóló "Nem rossz" -nak titulálja Eco e remekművét. Valóban jobb a ma irodalmában fellelhető szemétnél, de azért ennél egy kicsit több. Én minden könyvét olvastam Eco -nak és így vált egyik kedvenc írómmá. Nem csak azért, mert szellemes és szórakoztató, hanem mert az írásaiból áradó rendkívül széleskörű, ugyanakkor nem hivalkodó műveltség mindig lenyűgöz és szerénységre int. Ha őt olvasom, utána mindig el tudom magam helyezni a világban.

Csak annyit tudok hozzáfüzni, hogy nekem nagyon sokat segített a szakdolgozatírásban. Világos, profi, egyáltalán nem tudományoskodó, szóval szinte nélkülözhetetlen azok számára, akik e szörnyünek látszó próbatétel elött állnak. Nemhogy segít az összes technikai kérdésben, hanem még kedvet is csinál a szakdolgozatíráshoz!

Nem rossz. Sőt, jó. Mindenesetre Stephen Kingnél és a többi vulgarisztikus szemétnél bizonyosan, egyérteműen, többszörösen jobb. Eco-kedvelőknek (fogalmazhatnék úgy is, hogy: aki már olvasott Eco-t) kötelező.

Kíváló, egyszerűen letehetetlen könyv! Gondolatébresztő viták és eszmefuttatások, feszültségkeltés magas fokon. Eco fantasztikus! Mindig hagy egy-egy kiskaput, amelyen továbbfolyhat a történet! Lenyűgöző! Mindenkinek nagyon ajánlom!

Én speciel nem tudtam végigolvasni a könyvet, mert túl sok volt a leírás a középkori építészetről, de a Foucault inga zseniális.

Kiváló, fordulatos, hangulatos könyv - mint Eco könyvei általában. És aki nem látta a filmet (Sean Conneryvel), mindenféleképp nézze meg (mielott, vagy miután elolvasta). Remek!