Téa Obreht

Kicsit elbizonytalanodtam, amikor elso oldalak után azt hittem a szerb háború bugyraiba fog vezeti a történet, aztán szépen, meglepo fordulatokkal bontakozott ki. A több idosíkon futó, több szállal egymásba fonódó történet, egy érdekes visszaemlékezés, ahol nehéz megmondani mi álom, mi a valóság vagy épp csak a háború forgatott ki mindenkit a realitásból. Nevezhetjük csodás elemek mesteri összeszövésének ezt a mágikus realizmusként beskatulyázott alkotást, mégis inkább az olvasóra bízza szelíden mit tekint valósnak. Számomra végig megható és nagyon is igaz volt. Talán megkockáztatom, hogy inkább Márquez hasonlít Téa Obrehtre mint fordítva. Zseniális! Életem képzeletbeli tizes listáján elokelo helyen!