Shani Boianjiu

Életünk saját döntéseinkre épül s ezek nyomot hagynak mindennapjainkon, hatással vannak környezetünkre. A választhatóság a kiegyensúlyozott élet létfontosságú eleme. De mi történik akkor, ha olyan helyzettel szembesülünk, amikor a választás nem a mi kezünkben van ? Kiszolgáltatottnak, tehetetlennek, frusztráltnak érezzük magunkat - mert elvették tőlünk a döntés lehetőségét. Izraelben a katonai szolgálat nem választható, hanem kötelező, nemre való tekintet nélkül. Hogy ez a kötelességvállalás milyen hatással van a férfiakra, azt megtapasztalhattuk az egykori kötelező sorkatonaság kapcsán és végső konzekvenciaként elmondhatjuk, hogy férfiak ezrei lélegeztek fel annak megszűnésekor. A Bátraké a mennyország a "nő" szemszögéből mesél a kényszerű bezártság és összezártság okozta frusztrációról és annak utóhatásairól valamint rámutat a férfiak és nők közötti különbségekre is. Elgondolkodtató, nehéz könyv.

Valóban nyers és szókimondó történet ez. Sőt, számunkra olykor ijesztő közömbösséggel mesél olyan élethelyzetekről, amelyekbe bele sem tudnánk képzelni magunkat. A kötet elolvasása után talán sokan köszönetet mondunk, amiért nyugodt körülmények között élhetjük mindennapjainkat.

Izraeli Zabhegyező történet. De annál sokkal durvább. Rég olvashattunk ilyen őszinte és megdöbbentő, valós élettörténetből kinőtt sorokat. Napokig hatása alatt tart a szöveg és teljesen máshogy tudunk már utána ránézi a világra.

A véleményem röviden: nem tetszett! Ha a szerzőnek az volt a célja, hogy a sivárságot, a kilátástalanságot, a közönyt, a meseszövés egyhangúságával és szürkeségével is érzékeltesse, akkor ezt sikerült neki. De ehhez élég lett volna 100 oldal is, ennek négyszerese fárasztóan és idegesítően hatott. Lehet, hogy én nem vagyok eléggé művelt, felkészült, de pl. Jean Sasson: Eszter gyermeke c. regénye elvarázsolt, nem tudtam letenni.

Nekem nagyon tetszett a könyv főleg amiatt, hogy egy teljesen más világot mutat be. Nem egy üvegen keresztül kapunk bepillantást a lányok életébe, hanem nagyon keményen az arcunkba mondja a valóságot az írónő. A szereplők teljesen más karakterek, különböző szituációban máshogy viselkednek de mégis van bennük valami közös: nagyon fiatalon kerülnek olyan helyzetbe, amit ők sem értenek és meg kell tanulniuk ezzel együtt élni. Szerencsére a történetben nem különböző politikai és vallási problémák vannak a középpontban hanem, hogy a szereplők hogyan élik át a mindennapokat 18 éves fejjel és hogy, ők milyen emberré válnak a hadsereg után. Nem mondanám könnyű esti olvasmánynak, mindenképpen elgondolkodtató.